Az, hogy Cronenberg filmet készített Sigmund Freudról, C. G. Jungról és egyáltalán, a pszichoanalízisről, nem meglepő, a kanadai rendezőt mindig is érdekelték az a különböző neurózisok, az emberi természet kettőssége, általánosságban lélek sötét oldala. Jóval váratlanabb, hogy a témát párbeszédes jelenetekre alapozva, a kosztümös életrajzi filmekre jellemző hagyományos, visszafogott formanyelvi stílusban dolgozta fel.
Az analitikusok analízise
Freud elemezte és ezáltal "háziasította" a különböző pszichózisokat és neurózisokat, megfosztotta őket a félelmetes vagy méltóságteljes arctalanságtól. Cronenberg a Veszélyes vágyban hasonlóan bánik főhőseivel, mint Freud annak idején a pszichés rendellenességekkel. Távolságtartóan elemez és ábrázol, dicsőítő monográfiába nem illő szenvtelenséggel rajzolja portréit, a hibákat, gyengeségeket sem próbálja takargatni, sőt. Freudot (Viggo Mortensen) a film alapján nyugodtan tekinthetjük paranoid, megalomániás személyiségnek enyhe anális fixációval, ami a pénzzel való problémás viszonyában mutatkozik meg. Jung (Michael Fassbender) Freuddal szemben a szent ügy érdekében buzgólkodó moralistának tűnik fel, aki inkább az ezotér vonalat képviseli, nem hisz a véletlenekben, abban sokkal inkább, hogy a fizikai világ bizonyos jelenségei megérzéseink alapján megjósolhatók, illetve csupán elménk erejével előidézhetők.
Ördögűzés
[img id=319698 instance=1 align=left img]A legnagyobb különbség kettejük között talán a gyógyulással kapcsolatos elképzeléseik kapcsán mutatkozik meg. Freud e tekintetben maga a cinizmus, ő olyannyira messze került az idegbetegségek ördögi eredetét hirdető, vallásos tisztító szertartások világától, hogy magát a betegség-egészség fogalompárt is kétségbe vonja, legalábbis a fogalompár egyikében, az egészségben biztosan nem hisz.
Jungot ehhez képest a gyógyításba vetett hite mozgatja, a fiatal orvos arra törekszik – akár a rangidős Freuddal is szembeszállva – hogy miután a mester módszerével megállapítja, hogy az adott betegnél mi a bibi, boldog jövőképet is kínálhasson a páciensnek és egyben a neurózis leküzdéséhez vezető utat is kijelölhesse számára.
Találkozás
Kettejük szakmai és emberi kapcsolatát Sabina Spielrein (Keira Knightley), Jung új betege szökkenti szárba, akiből később szintén elismert pszichoanalitikus válik. Az ifjú, kísérletező kedvű Jung úgy dönt, hogy kipróbálja Sabinán Freud módszerét. A terápia gyors és felettébb meggyőző eredményt hoz, ami nem utolsó sorban Sabina szinte gátlástalan őszinteségének és (ön)kritikus éleslátásának köszönhető. Jung a terápia sikerét felfedezési mámorként éli meg, és a szakmai diskurzus reményében rövidesen megkeresi a módszergazda Freudot. Már az első, maratoni eszmecsere formájában megvalósuló találkozás alkalmával megmutatkoznak a két tudós nézetei és hozzáállása közötti alapvető különbségek.
Szakma és szex
Freud saját elméletét és módszerét bonthatatlan, bővíthetetlen, sőt, továbbfejlesztésre egyáltalán nem szoruló egységként kezeli, a kollégák irányából inspirációra nem, sokkal inkább támadásokra számít, visszahúzódik, védekező állásba helyezkedik. Ezzel párhuzamosan Jung számára kinyílik a világ, az időközben analitikusnak tanuló Sabina fejlődésének üteme őt is magával sodorja. Szenvedélyes szakmai párbeszéd alakul ki közöttük, ami idővel a többgyerekes, kiegyensúlyozott házasságban élő Jung kezdeti ellenállását legyőzve még szenvedélyesebb szexuális viszonyba csap át. A libidó összeér a szakmai siker utáni vággyal, a szexuális felszabadulás a szakmai fejlődéssel. A szerelmi-szakmai történetbe persze Freud is belefolyik, mesterként, apafiguraként, inspirációforrásként, a szakmai kihívások megtestesítőjeként és a szakmai féltékenység tárgyaként. A cinikus mester és a lázadó tanítvány kettősét egyre erősebben uralja Sabina emancipálódó női tehetsége.
Miértek
Érdekesek a karakterek, ringató a békebeli hangulat, nem eseménytelen a történet, igényes a forgatókönyv, a képi világ, a film mégsem jut el arra a szintre, ahol a Cronenberg filmeket általában számon tartjuk. A kérdés a végefőcím után, de hetekkel a filmélményt követően is nyitva marad: mit látott Cronenberg ebben a történetben? Miért érezte az anyagot saját filmes érdeklődésének megfelelőnek, számos elsőrangú kultfilmet tartalmazó filmográfiájához méltónak? A válasz minden bizonnyal létezik, csak valószínűleg fel kéne tenni a kérdést, mert a film alapján nem derül ki "mi itt a lényeg" – pedig az lenne az igazi.
Kinek ajánljuk?
- Azoknak, akik a három főszereplő legalább egyikének rajongói táborához tartoznak.
- Könnyű, de tápanyagban dús vacsorára vágyóknak.
- Századelő-fanoknak.
Kinek nem?
- Akik szeretik Cronenberg Erőszakos múlt előtti filmjeit.
- Akik szeretik az Erőszakos múltat és a Gyilkos ígéreteket.
- Kosztümgyűlölőknek.
6/10
