-Az új filmjeiben láthatóan élvezi a rögtönzést.

-Persze, de több fajta improvizáció is létezik. Van színészi és van rendezői rögtönzés. Improvizáció már maga az, hogy az elképzelt jelenet végül hova fut ki. Az Anyád-ban például rengeteg olyan jelenet van amit közben találtam ki, eredetileg nem volt benne a forgatókönyvben. De az is improvizáció, mikor a színész megkapva a szöveget kicsit hozzáteszi a maga ötleteit is.

-Azt hiszem ez jól megfigyelhető a kiszólásokon a közönség felé...

-A kiszólás egy másfajta improvizáció és mindig személyes. Amikor az Anyád-at csináltuk egész más volt a film végének az elképzelése, mint amit ma látunk. Rengeteg improvizációs ötlet maradt benne. Az például, hogy a vízben állva egymást öntözik a végén, abszolút ott találtuk ki, mert a Duna mellett dolgoztunk, Kisorosziban. Vagy például az, hogy a legvégén egy meztelen lány fekszik a padon, és rá van írva a hátára három jelszó: Szabadság, Egyenlőség, Testvériség. Az is egy ottani ötlet. De az is rögtönzés, mikor a Mucsi és a Scherer a levegőben elmeséli a Szabadságszobor történetét. Már fönn állt a kamerával a Grunwalsky, mikor még nem tudtuk, hogy miről is beszélgessenek. Eldöntöttük, hogy mondják el a Szabadságszobor történetét. Hosszú ideig tartott amíg a kamerák fölálltak az odahozott darura. Addig leírtam két oldalban a szobor történetét. Kapa - Pepe elvitte, és csak a felvételnél hallottam először, hogy improvizálnak benne. Két felvétel készült, abból lett összeállítva a látható anyag. Ez az amit Alexander Astruc megálmodott, hogy a kamera olyan lesz mint a töltőtoll, amivel folyékonyan "írni" lehet. Amit pedig közben talál ki az ember - mint a költők általában-, azt is beleteheti. Persze javíthat is vele. Régen mikor dolgoztunk, én nem láttam a képet, csak a Kende. A kamerát tolták ide-oda, én mentem mellette. Csak az operatőr látta a képet. A film negatívra készült, azt elvitték a laborba, ahol lemásolták. Akkor láttam először az anyagot. Lehetett ugyan változtatni rajta, de nem volt egyszerű. Ma már mindez úgy történik, hogy a Grunwalsky kamerája össze van kötve egy monitorral. Nem állok a kamera mellett mint régen, nem is vagyok jelen élőben ott, ahol a színészek játszanak, csak nézem egy monitoron. Mindjárt látom azt, mi nem sikerült, és rögtön bele is lehet javítani. Vagy ha már leforgattunk három-négy napot, majd végiggondolva azt mondom, hogy ez itt nem jó, akkor mást csinálhatunk helyette. Ennyivel könnyebb a dolgunk most. Lehet "írni" a kamerával.

-Az új alkotói stílusa a utóbbi filmjeiben teljesedik/dett ki. Születőben van talán egy újabb új hullám?

-Talán, de nem csak egyszerűen az én filmjeimben. A világban is van egy - maga új hullámnak nevezi, bár én inkább eltérő filmnek szoktam mondani - ami eltér kicsit az Amerikában készülő, Hollywoodi filmektől, és ettől a tendenciától.

-Ez a változás mennyiben jelent újítást a művészetében?

-Idővel mindenki megpróbál egy kicsit megújulni. Nem én vagyok az egyetlen aki ezt csinálja és csinálta. Az új filmekben már nincs meg az úgynevezett utalásos beszédmód, mert szabadon és nyíltan lehet beszélni, ha felvállalja azt az ember. Annak ellenére, hogy éppen politikai vita folyik arról, hogy a szólásszabadság mennyire érvényesül Magyarországon. Akinek van arra lehetősége, hogy újságban szólhasson, vagy van arra módja, hogy televízióban szerepelhessen, az ma már szabadon meg is teheti. Nem kell annyira árnyaltnak lenni, nem kell képes beszédet használni, mint annak idején a kádári időkben. Ma már meg lehet ezt csinálni, és sokan meg is csinálják természetesen.

-Mit takar a Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten cím?

-A filmhez egy '30-as években született amerikai regénynek a címét használtuk. A történet az 1800-as években játszódik és egy pioneer családról szól. Eredetileg ezzel a címmel egy másik forgatókönyv készült. A film arról szólt volna, hogy közeledik a 2000. év és az örökkévaló elküldi Szent Pétert a Földre, hogy nézzen körül egy kicsit. Szent Péter le is jön Budapestre és beleszeret egy kislányba? A forgatókönyv Marcello Mastroinni-ra készült, később Vittorio Gassmannal kísérleteztünk, de a feltételei miatt nem tudtunk megegyezni. Ennek ellenére a Grunwalskyval eldöntöttük, hogy mindenképp csinálunk egy filmet. A címet pedig megőriztük, mert erre adott pénzt az alapítvány.

-A filmben többször elhangzik a cím, mint egy kulcsmondat. Valami apropója mégiscsak van? Hisz Istenben?

-Ez csak egy fricska, nincs nagy jelentősége. A "papa mozijában" - amit mindig támadtunk- általában beszélgetés közben elhangzott a cím. Aztán később ez megszűnt, mert azt mondták rá, hogy hülyeség. Mi viszont pont emiatt építettük bele a filmbe. De ez nem függ össze a másik kérdésével, hogy hiszek-e Istenben. Ebbe talán nem kéne belemenni. Sajnos nem vagyok hívő ember, de sok barátom van aki hisz. A hitesek nyilván sokkal könnyebben élik az életüket, és a mindenféle földi disznóságokkal szemben erősebbnek érzik magukat. Én nem vagyok az, de persze olvastam a Bibliát. Tényleg egy fantasztikus olvasmány.

-A Lámpás-ban többször megjelenő víznek van valami rejtett szimbolikája?

-Ja, hogy a víz? Hát nézze. Lehet persze szimbolikusnak venni. Bár a gyerekmedencés jelenet egy véletlen ötlet volt, mint ahogy sok minden egyéb dolog a filmben. Ha az embernek jó a diszpozíciója, akkor sok mindent lehet változtatni. Persze szimbolikus jelentése is lehet. A víz ugye a megtisztulás jelképe. A pogányok és a keresztények egyaránt használják a vizet szimbolikusan és konkrétan is, mint a megtisztulás egy formáját. Nemhiába kell fürdeni, és nem véletlen az sem, hogy Jézus lábát is megmossák, mert a porban jár. De van egy egyszerűbb magyarázata is. A víz rettentő látványos elem, ugyanúgy mint a tűz. Nem véletlen, hogy használja mindenki. A régebbi filmjeim, mindig komolykodtak. Ez a film viszont inkább játékos hülyéskedés.

-Tehát a mindkét filmben megjelenő mérgezett alma is egy motívum?

-Igen is, meg nem is. A mérgezett alma az eredendő bűn és a tudás jelképe, de ezek igazából mind játékok. Az előző filmben, a Lámpás-ban talán véletlen volt. Ott az egyik kollégával etetik meg az almát, de hát ő is feltámad rögtön. Az Anyád-ban a Laca (Székely B. Miklós), azért nem halt meg, mert egyszerűen kiköhögte a mérgezett almát. Egyáltalán nem arról van szó, hogy megölték. Igazából ez ironikus és vicces. Amikor például az Emese megharap valakit, akkor annak a szájából csurog a vér. Ez a Drakula mítoszhoz kötődik, bár ezt sem kell túl komolyan venni. Esetleg azt, hogy valamiről szól-e a film, és egyáltalán miről szól. De ezeket a motívumokat nem biztos, hogy feltétlenül értelmezni kell.

-Az egész filmet átlengi a haláltudat. Fél Ön a haláltól?

-Igen, megjelenik a filmbenvalamiféle haláltudat, de inkább csak viccelődünk rajta. Persze bizonyos kor után az ember már tudja, hogy nem tart sokáig az élete. Félelem? Talán. De már az emberiség őstörténetében, a pogányság idején is használtak szimbólumokat, hogy erejét vegyék a félelemnek, meg annak ami az emberre rátelepszik. Maga a kiejtett szó is varázslatos volt és talán még most is az.

-Készül mostanában új filmmel?

-Nézze, egy film sajnos elég sokba kerül. Az Anyád! kevesebb mint 80 millió forintból készült el. Pedig ma már a filmkészítés 120 milliónál, vagy akár annál is többnél kezdődik. Az olcsóbb költségvetésű filmek inkább baráti filmek, de ott is ki kell fizetni a színészeket, a világosítókat, bérelni kell kamerát, lámpákat, és az úgynevezett hangosztályt is. Aztán végső formát kell adni a filmnek, hiszen ezek a félig-meddig professzionális alkotások filmnegatívra készülnek. Azokat nagyítják föl, és teszik át normál filmre. Persze csak ha van rá elég pénzük.

-Akkor tehát leginkább a pénztől függ a folytatás?

-Már a Lámpás nézettsége sem volt százezres nagyságrendű. Két kópia készült belőle összesen, azzal járta végig a művész mozikat. Ahhoz, hogy egy film széles körben, szakmai nyelven széles terítésben menjen, tizenhat-húsz kópia szükséges. De első sorban mozik kellenek hozzá. Ha a multiplexek nem vetítik, akkor hiába van a filmből több kópia. Ezek a dolgok szorosan összefüggnek egymással. Óriásplakátok kellenek, és a televízióban a film beharangozása. Egyet valószínűleg tudomásul kell venni. A film ma éppúgy árucikk mint a cipő vagy a trikó. El kell dönteni, hogy egy film miért készül, ha pedig árucikk akkor azt el is kell adni. Sajnos nem lehet arra számítani, hogy a teljes összege visszajön. A filmipar manapság nem igazán jövedelmező befektetés. Ha pedig nem az, akkor a ráfizetést, valakinek állnia kell. Ezt eddig a magyar állam finanszírozta, de ma már néhány film önerőből készül. Például a Szőke András, vagy a Buharovok filmjei. Azok nem árúnak születtek, inkább azért, hogy egy baráti, vagy hozzáértő körnek legyen a "mozija". Ezért aztán jóval kevesebbe is kerülnek.

-Az újat elfogad(tat)ni mindig nehéz. Hogy érzi, Önnek ez mennyire sikerült?

-A filmjeimmel kapcsolatban mindig voltak viták. A '60-as, '70-es években egy egész más világban éltünk... A Szegénylegények versenyben volt Cannes-ban, '68-ban pedig a Csillagosok, katonák. Az első napon vetítették, de abban az évben föloszlott a Cannes-i fesztivál, mert a fiatal nouvelle vague-osok megtámadták, mondván hogy nagyon klasszikussá vált. Így Cannes-ban, filmért sohasem kaptam díjat. Én csak életmű díjat "szoktam" kapni.