Szóval elég furcsa esettel állunk itt szemben. Ha állandóan mocorgó szkepszisem - csak egy új, ám zseniális marketingfogásról van csupán szó - visszagyömöszölöm csikkzsebembe, és elhiszem azt, amit a Serenity című film primer marketingje közöl, egy filmtörténeti eseményt láthatunk, a bemutatás pillanatában kizárólag egyetlen felkent és kijelölt hazai (budapesti) moziban. Ott is szinkron és felirat nélkül, eredeti angol nyelven. Tömegek vannak tehát kirekesztve, önhibájukon kívül, a rítusból. Évek múltán nyilván ez az elitista szeánsz bizonyul majd a dolgok origójának, a későbbi korok Serenity-hívőinek majdani álmai a 2005-ös év egy ködös novemberi napját próbálják megidézni, amikor is az a néhány megvilágosult kiválasztott először láthatta Azt.
Értetlen olvasók talán ennyiből is érezhetik, hogy különleges esemény ez a film. De unikum nem csak nálunk. A film alapjául egy mindössze 13 (!) folytatást megért tévésorozat, a Firefly szolgált. Megfelelő nézettség okán az azt sugárzó Fox Television a sorozatot a műsorról levette, ám rövidesen csoda történt. A DVD-változat olyan példányszámban kezdett fogyni, hogy azt a kiadók sem akarták elhinni, a Firefox-sorozat körül rajongói őrület kezdett kibontakozni. Ez az őrület odáig fajult, hogy még nálunk is, ahová a sorozat el sem jutott, rajongói klubok alakultak, sőt önálló internetes site-ja is van a Firefly és Serenity Rajongók Közösségének. Mert így hívják magukat. De az még így is meglepő, (filmtörténeti szenzáció No.1) hogy a rajongók alulról kezdeményezve gyűjtésbe fogtak, hogy kedvenceik visszakerülhessenek a képernyőre. Ez a hozzáállás hozzánk is begyűrűzött, a honi hívők Ne popcornt, hanem még egy jegyet vegyél! - felhívással köszöntik a film szimpla és angol nyelvű bemutatóját. Filmtörténeti szenzáció, No.2: a rajongók példátlan szeretete azt is elérte, hogy a tévében a tulajdonosok szerint megbukott, mégis kultusszá vált sorozatból rendes, egész estés mozifilm is készülhetett. Ilyen se volt még, hogy komoly részben a rajongók dobták volna össze rajongásuk tárgyát, már úgy költségvetésileg, de cselekményileg is. Véleményem szerint ez konkrétan maxirulez.
Maga a film magán hordozza a túláradó rajongói imádat minden áldását és hátrányait is. Benne van minden, ami az őt kikövetelő rajongók vágyainak a legkisebb közös többszöröse. Olyan, mint minden klasszikus "imádatunk tárgya". Fétis. Diszkó-Lada, ha mond ez valakinek még valamit. Műszőrmével borított kormány, duplakvadró autóhifi, nyúlfark a visszapillantón, műanyag díszfelni, hörgő kipufogó. Nagy hasítás volt ez, bizonyos körökben., Nagyjából egészében Han Soló, Indiana Jones és mondjuk Butch Cassidy figurájából összegyúrt Mal Reynolds kapitány űrhajójának (mert űrhajós filmről van szó) irányítópultját is a Dizsi-Zsigához hasonlóan kis műanyag dínók, pálmafák, és banánszoknyás haiti csajok díszítik, a parancsnoki kabinban perzsaszőnyeg és vízipipa. A hajó legénysége is sokszínű, összeválogatott fazon, mint akik egy húzós szombat estére igyekeznek.
De nem gagyi a film, félreértés ne essék. Látványvilágában lazán hozza a Star Wars - Sith-ek bosszúja szintjét, földön, vízben, levegőben és az űrben. Mindig különösen élveztem azokat a sci-fiket, amelyekben különös gondot fordítottak alkotóik a megfelelő atmoszféra kialakítására. A Star Warsból is az első (a 4-ik) rész kocsmajelenete tetszett legjobban, de Ridley Scott klasszikus Szárnyas fejvadásza is nagyrészt a hangulata, fényei és enteriőrje miatt hagyott mély nyomot sokakban. Kicsit (de nem nagyon) más műfaj: a Gyűrűk ura tünde-vára. A Serenity telis-tele van az említett példákhoz hasonlóan érdekes, ötletes és stílusos díszletelemekkel, szoba- és kocsmabelsőkkel. Minden kopott és koszlott, nem vadonatúj. Attól, hogy valami 2507-ben játszódik, ötszáz év múlva, még nem kell mindennek csillogóan ropogósnak lennie. Ez a elhasználtság-látvány hiteti el a nézővel, hogy mindaz valóság, amit lát, még ha illúzió is.
A sztori egy kalandfilm sztorija, nem részletezem. Jók, rosszak, ártatlanok és vétkesek. A végén meg elnyerik a méltót. Semmi faxni, de az ismert dramaturgia mégis fantáziadúsan van színezve. Kicsit több humor jót tett volna még, de az majd a folytatásban, amely ha elkészül, talán már feliratozva is látható lesz. Addig meg tán valamelyik hazai tévé is műsorra meri tűzni a Firefly részeit, mert én ugyan kíváncsi lettem.
