Vagy de? Egy gázkitermelő óriáscég jóhiszemű üzletkötője társával tett aktuális vidéki turnéján konstatálja az örök igazságot: nem minden a pénz, léteznek fontosabb és időt állóbb értékek. Megvilágosodik, hátat fordít a profitnak és a karriernek. Gus Van Sant amerikai népiskolásra állítja be a mércét, és ez nem biztos, hogy jó.
Ügynökjárás
Az ügynököt rühellni szokás, mert amikor köszön, akkor se mond igazat, általában pénzt visz el a háztól, még ha hoz, akkor is. Első blikkre nagyjából ilyen figurának tűnik Steve Butler (Matt Damon), egy multinacionális gázkitermelő társaság – a Global Crosspower Solutions – legjobban teljesítő házalóügynöke, kiváló üzletkötői mutatói alapján a főosztály aligazgatói posztjának várományosa. De nem – mint végül kiderül.
Steve borítékolható kinevezése okán valószínűsíthetően az utolsó vidéki útját teljesíti strapabíró és sokat látott állandó társával, Sue Thomasonnal (Frances McDormand), amikor új célvárosába, a pennsylvaniai McKinley-be érkezik. Itt, mint korábban mindenhol, a földtulajdonosokkal szerződnek a mélyben található úgynevezett palagáz – a lexikon szerint: olyan földgáz, ami a talaj alatti nagy kiterjedésű pórusrendszerek helyett geológiai palaalakzatok apró üregeiben, illetve mikroszkopikus átmérőjű csatornáiban található – kibányászására. A globális gazdasági válságot nyögő kisfarmerek kezdetben messiásként tekintenek a milliódolláros jutalékot garantáló Steve-re és Sue-ra, ám a helyi természettudományi tanár, Frank Yates (Hal Holbrook) – mint később kitudódik: visszavonult NASA-tudós – felvetésére népszavazás mellett határoz a kisváros, mert (némi Google-os böngészés után világossá válik) a technológia korántsem olyan ártalmatlan és biztonságos, mint ahogy Steve állítja. S bizony a beígért pénz sem olyan biztos, mint amiképp a két energiaügynök szajkózta. Ráadásul a szavazás előtt egy környezetvédő szervezet aktivistája, Dustin Noble (John Krasinski) is megjelenik McKinley-ben, és azzal ellenkampányol, hogy családi birtokát a Global tette tönkre. S hogy tökéletes legyen Steve ellehetetlenítése: Dustin kiveti hálóját Alice-re (Rosemarie DeWitt), arra a csinos angoltanárnőre, akin Steve szeme is megakadt. Minden veszni látszik, amikor csúnya dologra derül ki a gázipari óriás tönkretette aktivistáról, de egy még újabb információ birtokában Steve mégsem a totális diadal babérjait aratja le, hanem úgy dönt, igazi, nem pénzember lesz.
[img id=447438 instance=1 align=left img]Higgy neki, hisz jó ember
Maga jó ember – mondja Damon figurájáról a Halbrook játszotta epizodista, de tulajdonképpen ezt hajtogatja mindenki a városkában, s maga Damon is többször hangsúlyozza, "jó táncú gyerek voltam; egyszerű, vidéki srác". Rusztikus tisztasága és őszintesége még mindig ott pulzál a mai napig a szíve mélyén. Az azonban már egyáltalán nincs kidolgozva, hogy tényleg, miért is olyan jó gyerek ő, kéretik tényként kezelni, s bár sok bizonyítékát nem látjuk, a film végén bekövetkező hirtelen – és nem a karakteréből, motivációiból fokozatosan kibomló – megvilágosodásán kívül, annyit sulykolják, hogy kénytelenek vagyunk elhinni. S persze el is hisszük, mert Damon a vásznon általában olyan alakot ölt, hogy nem kételkedünk benne.
Da'ffleck vagy Da'sinski?
A jó barát Ben Affleck frissiben kapott második Oscar-díja (az Argo-akcióért) tükrében sajátos fényt kap, hogy Damon keze ezúttal is benne volt a forgatókönyvben, amit most Krasinskival vetett közösen papírra. A szintén Gus Van Sant rendezte Good Will Hunting hét jelölése mellé kettő Oscart be is gyűjtött: 1998-ban a legjobb férfi mellékszereplő Robin Williams lett, Ben Affleck és Matt Damon – 26, illetve 28 évesen – díjat kapott a legjobb eredeti forgatókönyvért. Az Ígéret földje forgatókönyve azonban alatta marad a korábbi színészek szerezte scriptnek – és magának a filmnek is. Vagy Krasinksi gyengébb társ, vagy anno Affleck vitte a prímet, nem tudjuk. Mert az alapötlet, miszerint egy genezisénél fogva antipatikus figurát, az ügynököt megtenni főhősnek, dicséretes – csak nem szimpatikusra, "alig-gazemberesre" kellett volna írni, hanem sötétebbre, a (pénz-) démonaival vadabbul harcolóbbra, mélyebbre és árnyaltabbra, egy szóval: hitelesebbre. S a kiinduló sztori a harmadik alkotótárstól, Dave Eggerstől származott, akit a tengerentúlon jótékony túlzással úgy emlegetnek – mert emlegetni és skatulyázni kell –, mint az "X generáció Salingerét". Az író és a film kapcsolata nem új keletű, az Ahol a vadak várnak című regényéből Spike Jonze készített mozit. Feleségével, Vendela Vidával ő írta a Továbbállók című Sam Mendes-film forgatókönyvét is, aminek férfi főszereplője történetesen John Krasinski volt, az ismeretség innen ered.
A kevesebb is elég? – ezúttal nem hinnénk
A felszínes történetet – a csavarjai megsejtéséhez nem kell képzett mentalistának lenni – felszínes figurák adják elő, nem azt állítjuk, hogy rosszul, a vidéki Amerika alakjainak megrajzolása tetszetős, mint például a Titus Welliver játszotta fegyverboltos–benzinkutas–szatócs–mindenes. De mintha az lett volna a filmdíj-kedvenc amerikai direktor, Van Sant (Elefánt, Az utolsó napok, Paranoid Park, Milk, A nyugtalanság kora) célja, hogy vasárnapi iskolai szinten mondjon el egy sztorit, hogy a hülye is megértse. Miszerint még válságban se fogadjuk el a multik bankóit, mert hamisságot takarnak, és ragaszkodjunk körmünk szakadtáig az utolsó olyan értékünkhöz, mint őseink földje, farmja. Ez egy vasárnapi családi tévézéshez bőven elegendő – no de Van Santtól, Damontól? Bizony kevés.
Kiknek ajánljuk?
- Az egyszerű történetet, világos üzenetet értékelőknek.
- Akinek alapból gyanús minden multi és minden házaló.
- Matt Damon-rajongóknak.
Kiknek nem?
- Aki olyan minőségre vágyik, mint amit a Good Will Hunting jelent.
- Mondanivalójában erős, érzelmeiben mély filmre számítóknak.
- Gyakorló ügynököknek.
5/10
