Napjainkban egyre több alkotó igyekszik kiaknázni a „buddy cop movie” parodisztikus felülírásában rejlő lehetőségeket. Az Apatow-garnitúra ügyes kezű rendezője, Adam McKay (A híres Ron Burgundy legendája, Taplógáz) házi színésze, Will Ferrell és a szökőévente komédiázó Mark Wahlberg társaságában csapott morbid kommentárt a veretes alműfajhoz. Kár, hogy az ígéretes alapkoncepciónak durván aláfűt a bágyasztóan tapló humor és az elnagyolt karakterkészlet.
Pedig a vígjátékokra szakosodott direktor – akinek a Saturday Night Live-on is ott szárad a tintája – eddig szinte csak minőségi munkákat tett le az asztalra. A Pancser police nemcsak azért lóg ki a sorból, mert a McKay képviselte humor nem kompatibilis a prototipikus zsarukomédiával, hanem azért is, mert ebben a műfajban már régóta nem született etalon. A Bad Boys volt az utolsó franchise a ’90-es évek közepén, amely hűen idézte meg a „buddy cop movie” (48 óra, Beverly Hills-i zsaru, Halálos fegyver, Éjszakai rohanás, Az utolsó cserkész) évtizedes tradícióját. McKay látszólag ebből a bizonyos tradícióból akar gúnyt űzni, de filmjében többnyire szándékosan kerüli a parodisztikus gesztusokat, így csupán a hisztérikus klisé-komédiák dögletes sorát sikerül gyarapítania.
A történet természetesen egy dilinyós nyomozópáros héja-nászáról szól. Miután a két sztárzsarut (Samuel L. Jackson, Dwayne Johnson) bevetés közben végzetes baleset éri, a testület előkaparja ügyeletes díszpintyeit a szamárpadból, hogy velük pótolják a nagyágyúkat. Allen (Will Ferrell) és Terry (Mark Wahlberg) persze alkalmatlanok bármilyen rendőri munkára: egyikük gügye aktakukac, aki még sosem emelte fel a hátsófelét az íróasztaltól, míg másikuk szájkaratézó idegbeteg. Amikor bizonyítékokhoz jutnak egy pénzügyi csalással kapcsolatban, nekidurálják magukat, és elindulnak a forró nyomon.
McKay kezdetben hasonlóképp próbálja deheroizálni a zsaruhősöket, mint Matthew Vaughn a Ha/Ver önjelölt szuperhős-palántáját. Ám míg Vaughn intellektuális poénok egész során át vezeti a nézőt, és valóban felnő a posztmodern paródia követelményeihez, addig McKay az Apatow-istálló bumfordi alaphangnemével öblíti le az ígéretes nyitóötletet. (Pedig Jackson és Dwayne kolosszális egotripjei egy sokkal tökösebb komédiát harangoznak be.) Az esetlenül bukdácsoló karakterek elég hamar elmozdulnak a vérbeli zsarufilmek stílusregiszteréről, és gyökeret is vernek az improvizatív kocsmahumor talaján. Maga a „bűnügyi vezérfonal” kész röhej (a hatalmas pénzekkel zsonglőrködő multimilliomos fárasztó sztorijára ráfért volna még néhány ceruzavonás), a néző ide-oda hánykolódik az előszeretettel csapongó narratíva örvén, és az első negyedóra után le kell mondania arról, hogy itt most hamisítatlan karikatúrát fog látni.
Pedig embrionálisan megjelenik az öntükröző szemlélet motivikája is, de McKay szemmel láthatóan szívesebben marad hazai terepen, és inkább a szabados szellemességre, a morbid jellemkomikumra könyököl rá. Ferrell hebehurgya stílusa és Wahlberg vérkomoly viselete szórakoztató ellentétpár: előbbi szelíden eregeti a bombasztikus egysorosokat, utóbbira pedig mintha csak rászabták volna a faarcú, örökösen duzzogó pszichopata figuráját. Bármennyire is viccesek és lehetetlenek is azonban botránybűzös kalandjaik, McKay és Chris Henchy nem tölthettek álmatlan éjszakákat a forgatókönyv felett. A rendező érezhetően rutinból dolgozik, megpróbálja szervesíteni azokat a helyzeteket és ötleteket, amelyeket korábbi komédiái során kiérlelt, de az igazán szikrázó dialógusok, az ösztönös röhögőgörcsre kényszerítő jelenetek mégis elkerülték a Pancser police-t. Hiába dobja be magát Eva Mendes, hiába ripacskodik hatalmasat Michael Keaton, a rendező részéről ez a film egyszerű ujjgyakorlat – amihez csupán mézes-mázos díszlet a zsarufilmes háttérközeg.
Sajnos a „buddy cop movie” szarkasztikus reinkarnálásával kísérletező alkotók nemigen tudnak egyensúlyt teremteni az elvont humor és a zsarufilmes narratíva önironikus szurrogátuma között. Erre az arányzavarra eklatáns példa Kevin Smith idei komédiája, a Két kopper is, amely fésületlen idézethalomból álló nyitójelenetével azonnal hiteltelenítette önmagát. Talán ideje lenne új módszerekkel kísérletezni, avagy végleg kinőni ezt a divathóbortot.
