Mi jutna eszünkbe, ha egy talpig pingvinbe öltözött figurát látnánk a belvárosban eszeveszetten menekülni ezer felajzott menyasszony társaságában? Bizonyára valami őrült kitolást sejtenénk a dolog mögött és két - három kandi kamerát. Ez a felhajtás igazából elképzelhetetlen lenne a Kossuth Lajos utcában vagy a Pesti rakparton, mert felbőszült autósok szitkozódva, tövig nyomnák a dudát. Amerikában azonban még ez is megtörténhet. Egy ilyen őrült jelenettel zár ugyanis az "Oltári vőlegény" című, meglehetősen könnyed produkció. Bár ahhoz képest, hogy a film csekély mondanivalójú egészen profi a saját műfajában. Amolyan - végy egy jegyet, könnyezd meg a happy and-et, aztán ne is emlékezz a sztorira többet - komédia, pazar szereposztással, remek zenékkel. Annyi dicséret azért mégis megilleti az írót, Steve Cohent, hogy az általában női oldalról vizsgált esküvő-házasság mizériát most az agglegény beállítottságú férfi szemszögéből látjuk. Chris O'Donnel aki Jimmie megformálása mellett az executive produceri tisztet is magára vállalta, rendkívüli módon emlékeztető bájjal játssza a házasság kötelékét nagy ívben kerülő macsót. Pedig a barátnőjét alakító Renée Zellweger annyira elbűvölő, hogy bárki elvenné. Jimmie viszont kényszernek érzi az igát, és el is baltázza a lánykérést. Anne elutasító, és Jimmie ezért felhúzza az orrát. Itt lép a sztoriba a különc nagyapa, aki veszi a bátorságot és elhalálozik, különös végrendeletet hagyva maga után. Az ítélet: tíz év szigorított fegyházasságban, bárkivel, az esküvőt már másnap meg kell tartani. Megindul a hajsza, barátok, jóakarók segítenek a férjjelöltnek menyasszonyt találni, kikötés nélkül. Számba jönnek Jimmie volt nőcskéi (Mariah Carey, Brook Shields és az indultak még kategória), de a válasz egybehangzó nem. Jimmie már éppen kezd lemondani a százmillióról, de mint egy rossz álomban, az újságban nagybetűkkel közlik, hogy Jimmie és a százmillió dollár azonnal menyasszonyra vár. Így már el tudjuk képzelni azt az ezernél is több - özvegy, punk, leszbi, muszlim,- fehérnépet, akik San Francisco szűk utcáin üldözik az immáron csak a volt szerelme után vágyakozó szmokingost, aki időközben "megtért". Jimmie ugyanis hirtelen ráébred a férfi élet értelmére és harmincéves cölibátusáról lemondva kéri meg - most már tiszta hollywoodi szívvel - a közben odacibált Anne-t. Ha nők vagyunk, tizenkettő és a halál közt, itt akár sírhatunk is, hiszen profik ezek az óceánon túli fiúk a könnygyártásban. Hát lehet-e annál szebb, mint sok száz csipke és fátyol között, egy rendőrautóból hangosbemondón celebráló pap kérdésére, egy tűzlétrán kimondott igen?
