Erik Skjoldbjarg társadalmi problémákat (is) boncolgató thrillerében, a Halálos mélységben a nyolcvanas évekbe visz el minket, mikor is az Északi-tengerben a norvégek hatalmas gáz- és olajkészletet találnak.
Ahol olaj van, ott előbb-utóbb gazemberség is lesz. Ezt a nem túl bonyolult összefüggést, ha máshonnan nem is, mondjuk, félretéve a teljes Dallas-univerzumot, de Paul Thomas Anderson filmjéből, a Vérző olajból tudhatjuk. De hogy a norvégok, a fair play hűvös északi bajnokai sem maradtak szűziesek ebben a csúf játszmában, az már megér egy mozit.
Erik Skjoldbjarg mozija, a Halálos mélység a nyolcvanas évekbe visz el minket, mikor is az Északi-tengerben hatalmas gáz- és olajkészletet találnak, 500 méter mélyen, ahová ember még nem nagyon merült le. Pláne nem hegesztett olajvezetéket. Persze, van az a pénz, hogy megtanuljon.
Márpedig nem kevésről van szó: a tét, hogy Norvégia belép-e a leggazdagabb országok sorába (belépett). Ilyenkor az egyénnek sok esélye nincs, legfeljebb ha idejében eszébe jut az apja intelme, hogy zuhanó bálna alá ne állj, akkor talán elkerülheti a katasztrófát. Pettert (Aksel Hennie) és öccsét viszont nem ilyen fából faragták.
A hivatásos mélytengeri búvár amúgy sem egy ijedős fajta, főleg ha ez a munka lesz a búvárszakma holdra szállása. A dolgokat viszont tovább bonyolítja, hogy egy amerikai cég is hozzáteszi a maga csöppet sem önzetlen segítségét, amivel némi rivalizálás indul meg a norvég és amerikai búvárok, orvosok és kitermelők között.
Azt, hogy a társadalmi problémákat (is) boncolgató skandináv krimi mostanság (vagy még mindig) nagyon trendi, jól tudják a norvégok is. Így arra gondolhattak, hogy milyen frappáns lenne ezt a mindmáig (legalábbis a filmszakma szempontjából) kibeszéletlen problémát összeházasítanák a divatos műfajjal, és lenne belőle egy drámai thriller, némi dokumentarista beütéssel. (Mindig sokatmondó, ha igaz történet alapján készült a film: vagyis elsősorban a dramaturgia szabályait követték.)
Sőt van egy olyan pillanat, amikor világosan érződik a Halálos mélységen, hogy válaszút elé érkezik: vagy a „nyomozás” és a thriller sémái felé lendül Petter öccsének tragédiával végződő balesete, vagy érdekfeszítő dráma alakul ki belőle,melyben a norvég társadalmat szembesítik saját jólétének árával.
Erik Skjoldbjarg tévedése, hogy ezt a kettőt ugyanolyan súllyal lehet felszínre hozni. Igazából az történik viszont, hogy korrekt módon eljutunk a gyilkoshoz és a felbujtókhoz, majd ehhez hozzábiggyesztenek valamiféle társadalmi üzenetfélét, miszerint szegény norvég búvárok még mindig keresik az igazukat.
Két dolog menti meg a Halálos mélységet attól, hogy amolyan norvég Derrick legyen. Az egyik, hogy sikerül létrehozni a mélység klausztrofóbiás érzetét, így minden víz alatt játszódó jelenet színültig telik feszültséggel, ami a víz fölöttiekre nem mindig mondható el.
A másik, hogy nincs látványos lebukás, ami talán az amerikai verziót jellemezné, inkább a „pénz beszél, olaj folyik” elv érvényesül, és talán mégiscsak fontosabb, hogy elkészüljön a Petter öccse által elkezdett úszómedence, mint az üres zsebű becsület. Az utolsó jelenet így lesz egyszerre kiábrándító és fenséges: az ember győzelme és nagy ívű veresége egyszerre.
Itt még a zöldek is megkapják, ami nekik jár, hiszen kevesen jönnek ki úgy a moziból, hogy utána egy tengeri olajfúrótorony poszterét tennék ki a nappaliban. Vagyis a Halálos mélység végül mégiscsak elvégzi azt, amit vállalt: némi szórakoztatás mellett még a figyelmeztetően felemelt mutatóujjat is észrevesszük.
Persze jó lett volna ennél is jobban megérteni, hogy a makacs Petter végül miért is dönt úgy, ahogy. Kicsit belepillantani abba, hogy miként is állt hozzá a közvélemény a kitermeléshez? Hogyan zajlottak a búvárok bíróságra vitt perei? De ez nyilván egy másik film témája lesz vagy lehet.
Semmiképp sem rossz tehát Skjoldbjarg hidegen tálalt thrillere, hiszen nem hagyja nyugtalanító gondolatok nélkül távozni nézőit. Ugyanakkor az a sejtelem is belénk fészkeli magát, hogy nem sikerült kibányászni a témában rejlő pazar lehetőségeket. Hogy sok minden maradt még ott, a felszín alatt, de így legalább a néző is megússza komolyabb keszonbetegség nélkül.
