A háromszoros Oscar-díjas Veszedelmes viszonyok rendezője az Oscar-díjas A Királynő óta elhagyta a koronát, de a kosztümöket nem; elhagyta Londont, és visszatért Párizsba, egyenest a Belle Époque mondén csillogásába, megint a felső osztály világába. Csak épp a felső osztály szerinte - ott és akkor - kurvákból állt.
Csodálatosan berendezett, a szivárvány minden színében pompázó, Napkirály-korabeli szobabelsők, kristály és porcelán mindenütt, utunkat arany és igazgyöngy szegélyezi. Ahogy távolodik a kamera, meglátjuk a csodaszép rózsalugast, a kovácsoltvas kerítés mellett nődögélő kálát, melyet az azálea közelsége tesz még pompásabbá. S ahogy még tovább távolodik a kamera, a nap fénye megcsillan a természetfeletti azúrkékben tündöklő tenger taraján, s a hullámot kerekdedre csiszolt, a homokos partból kiszaladó szikla töri meg, melyet a márványkorlátra dőlő asszony néz a távolba révedve.
Ebben a telis-tele pakolt, túlzsúfolt, intarziás mahagóni ékszeres dobozban játszódik Stephen Frears új filmje, a Chéri - Egy kurtizán szerelme. Ha belenézünk az elefántcsont tükörbe, bal fülünk és a gyémántberakás között kirajzolódik Párizs aranykorának félvilági társasága, a gazdag, rettentő magas presztízsű örömlányok, a hercegek, grófok, királyok jól megfizetett szeretői. Köztük is az egyik, ha nem "A" legnevesebb Lea, aki épp készül végleg otthagyni a szakmáját - döntésében nagyban segíti, hogy véletlenül, sőt akarata ellenére beleszeret egykori vetélytársnőjének elkényeztetett ifjonc fiába, Chéribe - az őt játszó Rupert Friendről a filmidő alatt nem sikerül elhessegetni azt a feltételezést, hogy valamelyik tini vámpírfilm sikertelen castingjáról tévedt Frears kezei közé. Lea és a fiú érzéki és szenvedélyes, röpke hat évig zavartalan románcát azonban megtöri Chéri közelgő esküvője, melyet anyja szervezett meg számára. Az elválást mindketten könnyűnek játsszák, ám mindketten rájönnek, csak az életük ment tönkre belé.
Az ifjú vámpírjelölt és a szerepében lubickoló Michelle Pfeiffer, meg kell hagyni, játszanak annyira jól, hogy feledtessék mind a jóindulattal is csak középszerű sztori okozta bosszúságot, mind a rendező furcsa perverzióját megtestesítő, viccbe hajlóan giccses környezetet. Egyetlen feladatuk, hogy őszinték legyenek a könnyeik, és megolvassza a vásznat a szenvedélyük - ha ez nem így lenne, nem sok értelme volna megnézni a világ legszemérmesebb kurvákról szóló filmjét. Szerencse, hogy mégis így van - kár lenne kihagyni a tarantinósan morbid és mint ilyen, rettentő vicces narrációt, amely a film voltaképpeni csattanóját egy tőmondatban közli a nézővel. Sőt - igazából már ezért megéri befizetni a filmre.
