Tény, hogy itt nem minden tény, hiszen maguk a Spencer című új Lady Di film alkotói már az elején közlik velünk, hogy ez egy "tragikus igaz történet alapján készült mese", de utána jártunk annak, mi történt meg valójában és mi nem.
Pablo Larraín új életrajzi munkája a Spencer a fantázia segítségével mutatja be, mi is történhetett azon a pár sorsfordító napon, amikor az egymástól már rég elhidegült Diana hercegnő és Károly herceg együtt töltötte utolsó közös karácsonyukat a királynő sandringhami kastélyában 1991 legvégén. A film bevallottan nem csak a tényekre épít, hanem feltevésekre és kitalációkra, de mi megnéztük, mi az, ami egészen biztosan nem történet meg az itt bemutatottak közül.
Diana valóban le akarta magát vetni a lépcsőn?
Igen is meg nem is. A filmben Diana kiszökik az ünnepségről, hogy meglátogassa a közelben található gyerekkori otthonát, amely elhagyatva, bedeszkázva áll. Bemászik a házba, és a lépcső tetején azon gondolkodik, hogy leveti magát onnan, véget vetve életének. Ez már csak azért sem történt meg, mert Diana nem hagyta el a sandringhami kastélyt, viszont valóban volt életében egy ilyen eset – és nem csak gondolkodott róla, meg is tette. Erről egy, Andrew Morton újságírónak elküldött magnófelvételen beszélt: „Amikor négyhónapos terhes voltam Vilmossal, levetettem magam a lépcsőn, hogy megpróbáljam felkelteni a férjem figyelmét, hogy végre figyeljen rám. Elmondtam Charlesnak, hogy mennyire kétségbeesett vagyok, és hogy kisírtam a szemem. Azt mondta, hogy ez csak vaklárma. »Nem vagyok hajlandó ezt végighallgatni« – mondta. – »Mindig ezt csinálod velem. Most elmegyek lovagolni.« Így hát levetettem magam a lépcsőn. A királynő remegve jött ki az ajtaján, annyira megijedt.”
Tényleg üresen áll az a gyerekkori otthon?
Diana norfolki gyerekkori otthona, ahol 14 éves koráig élt, valóban rendkívül közel áll a Sandringham kastélyhoz, de a többiből egy szó sem igaz. Nincs a ház körül vizesárok, és végkép nem áll elhagyatva, bedeszkázva. Az épületet a királyi család egy alapítvány rendelkezésére bocsájtotta, akik egy ma is működő szanatóriumot rendeztek itt be mozgássérültek számára.
Vajon Diana öltöztetője, Maggie valós személy?
Igen is meg nem is. Bár a hercegnő bizalmasát, a Sally Hawkins által játszott Maggie-t valószínűleg több személyből gyúrták össze, és még némi mese elemet is adtak a karakterhez, Dianának valóban volt egy öltöztetőnője, akivel egyfajta barátságot kötött. Fay Appleby hat éven át volt a hercegnő öltöztetője, és később is tartották a kapcsolatot, és amikor rákos lett, Diana egészen a haláláig támogatta. Steven Knight forgatókönyvíró erről így beszélt: "Nagyon óvatosnak kellett lennem, amikor konkrétumokról volt szó, mert olyan emberektől kaptunk bizonyos információkat, akik jelen voltak ezen a pár napon a kastélyban, és akiknek megígértük, hogy nem lehet majd őket személy szerint beazonosítani."
Valóban létezett egy Alistair Gregory őrnagy?
Nincs bizonyíték arra, hogy Alistair Gregory őrnagy (Timothy Spall) vagy egy neki megfelelő személy a valóságban is létezett. Ő az a kitalált karakter a filmben, aki gondoskodik arról, hogy a sajtó távol maradjon, Diana hercegnő pedig mindig szem előtt legyen a királyi család karácsonyi ünnepi hétvégéjén a Sandringham kastélyban. Valójában több királyi alkalmazottnak is feladata volt, hogy figyelemmel kísérjék azt, mit csinál és mond a hercegnő, de a királyi istállómester nem tartozott közéjük.
Tényleg lemérték Diana súlyát, amikor megérkezett a Sandringham kastélyba?
Igen, de nem azért, amit a film sugall. Itt azt látjuk, hogy a már emlegetett istállómester, Alistair Gregory őrnagy érkezésekor leméri Diana súlyát, ahogy megérkezik a királyi birtokra, mert aggódik a hercegnő (valóban létezett és közismert) bulimiája, vagyis étkezési rendellenessége miatt, ami kellemetlen az udvar számára. A valóságban egy régi hagyomány miatt MINDEN vendéget lemértek érkezéskor, majd távozáskor, mert a súlynövekedésben látták annak a bizonyítékát, hogy az illető valóban jól érezte magát az ünnepek alatt.
Volt rá példa, hogy Diana elküldte az öltöztetőnőjét, hogy örömöt szerezhessen magának?
Bár sokak szerint a Spencer csak sokkolni akarja a nézőket, akik közül valóban sokan felháborodtak a jeleneten, mondván, ezzel meggyalázzák a néhai hercegnő emlékét. Csakhogy! Lehetséges, hogy a jelenetet egy valós epizód ihlette: egy 1989-ben kiszivárgott telefonbeszélgetés James Gilbey színésszel, akivel Dianának viszonya volt, és a beszélgetés során más pikáns témák mellett a maszturbációról is szót ejtenek, miközben Gilbey viccesen és sokatmondóan „Lucskosnak” becézi a hercegnőt.
Tényleg rokonléleknek tekintette Diana Boleyn Annát?
Egész biztosan nem, bár a film ezt próbálja sugallni – VIII. Henrik kivégzett felesége szellemként meg is jelenik -, de semmiféle feljegyzésben vagy interjúban nem hangzik el Boleyn Anna neve. Igaz, az elmúlt években sokan vontak párhuzamot a két történelmi személy között, az egész kitaláció, arra kihegyezve, hogy a hercegnő attól félt, hogy a királyi család elteszi láb alól – amire, mármint a félelemre viszont van bizonyíték -, ami azért ironikus, mert Diana Spencer Boleyn Anna távoli rokona, egész konkrétan 13. rendbeli unokatestvére, de Angliában valószínűleg ezt bárkiről be lehet bizonyítani.
Vajon Charles tényleg olyan bunkó volt, hogy két nőnek is ugyanazt az ajándékot adta?
Diana a film elején elárulja, hogy tud róla, hogy Charles ugyanazt a gyöngy nyakláncot ajándékozta a szeretőjének, Camillának, mint amilyet neki ajándékozott – ezt a nyakláncot viseli a hercegnő a film nagy részében. Az egyik jelenetben a templom előtt Diana megpillantja Camillát (Emma Darwall-Smith), de ők ketten egy szót sem beszélnek, és Camilla többet nem jelenik meg a filmben, bár a jelenléte nagyon is érezhető. Diana tényleg évek óta tudott Charles viszonyáról – és neki is voltak szeretői -, de a koronaherceg nem vetemedett ilyen bunkóságra. Le is bukott volna rögtön, hiszen a bulvársajtó az érintettek minden mozdulatát figyelték.
