Naoko Ogigami japán filmrendező 2007-ben készült, visszafogott hangvételű, finom humorral átszőtt alkotásának főhőse, Taeko fáradtságát szeretné kipihenni. Ezért egy kis csendes, távoli sziget vendégházában foglal szobát. Azonban elszámítja magát, mert a vártnál is eseménytelenebb, ingerszegényebb környezetbe csöppen, ahol ráadásul furcsa szokásokkal bíró emberekkel hozza össze a sors.
Édes semmittevés
Újdonsült ismerőseinek életét ugyanis az általuk "twilighting"-nak nevezett tevékenység tölti ki, amely azonban egy nagyvárosi ember számára értelmezhetetlen. A hatalmas bőrönddel érkező, zárkózott Taeko eleinte elutasítóan, sőt barátságtalanul szemléli vendéglátói viselkedését. Idővel azonban rájön, hogy a "twilighting" egy olyan elfoglaltság, ami az ő sorsát is újraértelmezheti, és amelynek segítségével végre meglelheti nyugalmát és életkedvét.
Az örökké rohanó, zaklatott és elidegenedett városi ember számára eleinte természetesen gyötrelmes akár egy napot is eltölteni olyan helyen, ahol nincs mobiltérerő, nincs semmi látni- és tennivaló. Se tévé, se egyéb szórakozási lehetőség. Csak reggeli torna a többiekkel a tengerparton, szótlan ücsörgés és távolba révedés, pecázás és jégkása-majszolás. Ennyi, se több, se kevesebb.
Minden viszonylagos
Taekónak is hamarosan elege lesz ebből, és elhatározza, hogy áttelepül egy másik szállóba. Rá kell jönnie azonban, hogy van, amihez képest az előző helyzet maga a paradicsom. Figyelemmel kísérhetjük, amint bármiféle erőszaktól mentesen "betörik", fokozatosan megnyílik, és kívülállóból résztvevővé válik. Felfedezi, hogy az élet apró örömei is boldoggá és elégedetté tehetik az embert, csak észre kell venni, és értékelni kell őket. Például a közös étkezéseket, a zene és a tenger hullámai által kísért mozdulatokat, és a világ legjobb jégkásáját.
Önéletrajzi ihletés
A 2008-as Sundance Filmfesztiválon részt vevő, és a Berlini Filmfesztivál egyik különdíját elnyerő Rövidlátók ötletét a rendező okinavai utazása adta. Ogigami a nyüzsgő embertömegtől távoli sziget hangulatát vitte vászonra. A film nem a történetmesélésre épül - sztori lényegében nincs is -, hanem a színészek mimikájára, gesztusaira, a varázslatos képi világra, a szelíden és szeretettel adagolt humorra.
Más szemmel
Konfliktust, drámát, szenvedélyt, lappangó és napvilágra kerülő titkokat, váratlan fordulatokat ne várjunk a Rövidlátóktól. Viszont tanuljuk meg belőle, hogy legyünk képesek megállni, semmit sem csinálni, tévé-rádió-internet nélkül létezni, örülni a barátságnak, a napsütésnek, a finom ételnek, az apró dolgoknak. Tanuljuk meg más szemmel nézni a világot, mint eddig, ahogy a film szereplői is, akik kivétel nélkül mind szemüvegesek. Nem tudok japánul, így azt sem tudom, az eredeti cím (Megane) valóban azt jelenti-e, hogy rövidlátók, vagy csak a fordító rövidlátásáról tanúskodik. A film hőseiről ugyanis egyáltalán nem mondható el, hogy rövidlátók lennének az élet igazán fontos dolgait illetően.
Kinek ajánljuk?
- A hajtásban megfáradt, a stressztől és az anyagiasságtól megcsömörlött nézőknek.
- A japán kultúra szerelmeseinek.
- Mobil-, internet- és telefon-függőknek.
Kinek nem?
- Aki még nem jutott el odáig, hogy a semmittevésben ne unalmat lásson.
- Aki a dolgokat pénzben kifejezhető értékük alapján ítéli meg.
- Akinek a kikapcsolódást is csak az akció jelentheti.
7/10
