A három évvel ezelőtti magyar filmszemle fődíjas alkotását megkésve mutatták be a mozik. A Gothár Péter műve körüli hercehurca okát nem ismerjük, csak félinformációk alapján sejthető, hogy a történet nem tartozik a magyar filmgyártás fényes oldalaira. Mint ahogy a Magyar szépség sem jegyezhető a rendező életművének legjobb darabjai között. Az hiányzik belőle, ami Gothár alkotásainak legfőbb erénye, a kompozíció feszessége, a történet motiváltsága, az erőteljes színészvezetés.
A cím egyértelműen utal Sam Mendes Oscar-díjas filmjére. Az Amerikai szépség a kertvárosok világának nyomasztó tükre, a látszat mögött megbújó valóság lélektanilag hiteles elemzése. Nem hibátlan film, de néhány jelenete kitörölhetetlen része a mozitörténetnek. Az alapszituációt és a cselekmény bizonyos fordulatait Gothár egy az egyben átveszi az amerikai változatból, sőt, némi ízlésficammal még Mendes filmjére utaló pesti falfirkákat is mutat. Változtat viszont a hangnemen. A feszes kamaradarabból hol fájdalmasnak szánt, hol bohózatba illő groteszket formált.
A fővárosban, egy lakótelep mellett épült, kertvárosi jellegű sorházakban játszódik a történet. Itt él Herendi András élelmiszer-technikus feleségével, Margóval és lányával, Ernával. A férfit ötvenévesen kirúgják állásából. Egyszerre éli meg a kivertség és a felszabadultság érzését. Közben felesége megcsalja a fiatal főnökkel. Herendi bosszút áll kirúgásáért, és a kapuzárás előtt beleszeret lánya barátnőjébe, Szilviába. Úgy érzi, újrakezdhetné az életét, de egy tragikus fordulat véget vet minden reménynek.
Gothár filmje két tézisre épül. Az első alapvetés szerint itt nem lehet élni. A helyhatározószó Magyarországra vonatkozik, tizenhárom évvel a rendszerváltozás után. Az alkotói jóindulat ki is menekíti az országból a két, még viszonylag rokonszenves fiatalt, Skandináviába. A rendezőnek szíve-joga bármit megállapítani, de hitelessé csak akkor válik, ha igazolja is. Gothár azonban csak közhelyeket mond a menedzservilág primitívségéről, az ötvenes férfiaknak a partvonal mögé való szorulásáról, az egzisztenciális kiszolgáltatottságról, az emberi kapcsolatok ürességéről. Néhány esetben pedig azt érezzük, hogy nem ugyanabban az országban élünk, mint a rendező. Nem is marad más kérdésünk, mint hogy mi lett volna, ha három évvel később készül el a film.
A Magyar szépség szerint megemésztetlen és kimondatlan történetek teszik elviselhetetlenné az életet. Mindenki őriz valamilyen titkot a múltból, szembenézni azonban képtelen vele. Ez is elhangzik a filmben, s igazolásul motiválatlan hátterű, titokzatos arccal járkáló színészeket látunk. Senkiről nem tudunk meg semmit, s ez kétségtelenül rejtélyessé teszi a figurákat. A fáradt tekintetű zongoratanárnő zongoraleckéket ad, egy exszovjet katonatiszt folyton oroszul káromkodik, magyar felesége látnoknő. Fiuk, Oroszka vagy Kisoroszi kerékpáron és nagy tételben árulja a kenderszármazékokat, de jó szándékú és kedves srác. Gothár a traumák közé sorolja a negyvenöt évig tartó magyar-orosz viszony feldolgozatlanságát, s feloldását az új generáció tagjainak egymás iránti nyitottságában látja. A már említett szökés ugyanis Kisoroszi és Erna nevéhez fűződik. Szem nem is marad szárazon, csak a könnyek eredete kétséges.
Závada Pál és a rendező forgatókönyvének elnagyoltságát nem feledtetik a szóviccek, a nyelvi lelemények. Hiába a kitűnő zene, Gózon Francisco és Babos Tamás sajátos látványvilágot teremtő operatőri munkája, az igyekezet csak szembetűnőbbé teszi a hiányosságokat. A színészvezetésben mindig remeklő Gothár most vagy magára hagyja vagy kellemetlen helyzetbe hozza a neves művészeket.
