Mások által már rongyosra olvasott ponyvaregényt imitál Cserna-Szabó András új könyvének külseje. Nemcsak a gyárilag eleve lestrapált borító, hanem a két csábos nőalak s a sokat sejtető cím alatt szereplő fegyver is izgalmat, kalandot ígér az erre éhes olvasónak.
[img id=452078 instance=1 align=left img]A borító keltette várakozást aztán sajátos módon váltja valóra a regény. „Elcseszett” világba csöppenünk ugyanis, mulatságos és szánalmas véglények közé – legalábbis ilyennek látja és láttatja magát és környezetét Emlék Bundás író, a regény főszereplője és elbeszélője.
Bundás eleinte nemigen mozdul ki pesti, Király utcai lakásából, hisz az ajtón túl számtalan „veszély” leselkedik rá: üldözi őt például Rózsaszín Puma, a társasház közös képviselője, akinek jókora összeggel tartozik, vagy Jolán, a ketchupvörös hajú egykori feleség, akinek Bundás talicskányi gyereket és egyiptomi utazást ígért.
Megtudhatjuk még róla többek közt, hogy mindig is vonzódott ahhoz, ami „büdös, kellemetlen, fájdalmas, undorító vagy botrányos” – már az iskolai házi dolgozatokban is a szarról értekezett –, s hogy legjobb barátja egy Zafír nevű „ronda és kövér” táncoskomikus, aki válogatás nélkül csábítja el az összes közelébe kerülő nőnemű lényt.
Bundás tehát az antihős, leginkább a kádban, párák közt szeret haldokolni Kázmér nevű műanyag kacsája társaságában; itt zavartalanul gyakorolhatja kedvenc „létfelejtőtechnikáit”, a nőkről és az ételekről való fantáziálgatást, valamint szakácskönyvek és bűnügyi regények olvasgatását. Mindezt csak néha szakítja meg némi maszturbálással vagy egy-egy étteremkritika, zenei esszé, esetleg novella megírásával.
Pénze fogytán azonban mégis felkerekedik, hogy újabb előleget sajtoljon ki kiadójától arra a beígért regényre, amiből még egy kukkot sem írt. S minthogy a kapott összegért cserébe elő kell állnia végre valamivel, belekezd a „Mocskos Tizenegyek” bandájáról szóló western-sztoriba; az olvasó pedig végre rettenthetetlen vadnyugati hősöket, bankrablást és kinyuvasztott sheriffet is kap, kinek „agya, mint a falra köpött véres takony, úgy kenődött fel az ajtó fölé.”
Cserna-Szabó alakjai olyannyira karikaturisztikusan eltúlzott figurák, „kalandjaik” pedig annyira képtelenek, hogy az olvasó joggal gyanakszik, mindez csak álca és körítés. És valóban – a regény groteszk hősei éppúgy a boldogságot keresik a maguk elcseszett módján, mint az író korábbi novelláiban vagy gasztrokrimijeiben megjelenő szereplők.
A végzetes szerelem lesz az a központi motívum, ami összeköti a regény különböző síkjait. Bundásnak hiába mutatja meg a „boldogságdémon” a hozzá illő nőt, ő gyáván elmenekül előle. Nem csoda hát, ha sem Mókus, a kiszámítható és hűvös pécsi filozófusnő, sem a csalfa és irracionális kolozsvári Léna oldalán nem lelhet nyugalmat. A végzettől sújtott, kéjesen szenvelgő Bundást Zafír ellenpontozza, aki lemondva legfőbb férfiékéről nővé operáltatja magát, s Zafíraként a Boccaccio nevű szex-shop kínálatával felszerelkezve szereti a boldog halálba választottját. A regény egyik legjobb része, amikor a szerelemtől megfosztott Bundás és Zafíra házaspárként él együtt, s „gyermekeikkel”, Kázmér kacsával és a Mókustól megörökölt nyáladzó kutyával idilli kis „családként” vonul le az Éden presszóba.
Lesz itt minden, mi szem-szájnak ingere – vagy épp undora, ízlés szerint. Most azonban a szaftos sztorik, ételleírások és szexjelenetek Emlék Bundás alakja és sorsa köré szerveződnek vagy szerveződnének. Az ő „szép élete” körül kerengő bizarr alakok és történetek azonban inkább széttartanak, s jórészt arra adnak alkalmat az írónak, hogy fantáziáját és mesélőkedvét szabadon eresztve hökkentse meg és képessze el újabb és újabb fordulatokkal az olvasót. Aki aztán hol nyerítve röhög a kétségkívül szórakoztató szövegen, hol megcsömörölvén az olvasottaktól úgy hajítja sarokba a könyvet, mint Bundás néha a műanyagkacsáját.
Az sem lehetetlen persze, hogy a szélsőséges olvasói reakciók nem ellentétesek a mindenképpen hatásra törekvő és játékos kedvű szerző intencióival. Cserna-Szabó ugyanis nemcsak szereplőkkel és eseményekkel zsúfolja tele művét, hanem az „egyet fizet, sokat kap” jegyében számtalan műfajt és stílust kever össze a pikareszk regénytől a western-paródián át az erotikus thrillerig, de nyersanyagként használja kedvenc szerzőit is Rabelais-tól kezdve Hrabalig vagy Rejtő Jenőig.
A művelt olvasó jót mulathat az irodalmi és filozófiai utalásokon, vagy az ilyen gegeken: „Konyhám falát egy falvédő díszítette: Szegények vagyunk, de jól élünk. A kacskaringós betűk alatt a Nyugat címlapjáról ismert könyöklő, bajszos alak: a rodostói levelező. Előtte az asztalon gyertya, tinta és egy sárga kiskacsa.” Sokszor viszont erőltetett az „árukapcsolás”: amikor Bundás taxis utazása során a Jabba-külsejű sofőrön való élcelődés és az Amy Winehouse-szám közé még a Király utca összes nevezetessége is felsoroltatik, fárasztóvá válik a jópofa szövegelésbe csomagolt népművelés.
A regény vége felé összefonódik az eddig párhuzamosan futó westernparódia és Bundás élettörténete, a két sztori szereplői lázálomszerűen keverednek, hőseink fasszal vagy fegyverrel a szájukban üdvözülnek vagy bűnhődnek, hogy aztán a záró képben mégis megjelenjen az új lehetőségeket jelképező Kassziopeia csillagkép. A számtalan irodalmi párhuzam közül kiemelkedik Cserna-Szabó és Krúdy elbeszélői világának rokonsága. A Halálcsillag mulatságos és kísérteties figurái éppúgy a fikció és a valóság határán bolyonganak, éppúgy evésbe-ivásba-szerelembe menekülnek, mint Krúdy bécsi regényeinek vagy gyomornovelláinak alakjai. Az egyszerre szeretettel és könyörtelen iróniával ábrázolt Emlék Bundás figurájában pedig a Krúdy-alakmások (Rezeda Kázmér, Vak Béla) kelnek új életre.
„Képekbe menekülő élet” – jellemezte találóan Krúdy regényeinek nyelvi-képi világát Kemény Gábor. De míg Krúdy szecessziós mondatzuhatagai, erotikusan burjánzó hasonlatai képesek hőseinek „kalandjai” mögött a tragikumot is megjeleníteni, Cserna-Szabónak ez csak részben sikerül. Bár a történések felszíne és nyelvi humora mögött bonyolult szimbolika rejtőzik, a regény alakjai nem válnak eléggé súlyossá, boldogságuk vagy boldogtalanságuk ténye pedig tét nélküli marad az olvasó számára.