Alábbiakban A nyughatatlan című filmről lelkendezünk, ha Ön elfoglalt ember, ne is olvasson tovább: a cikk megnézésre buzdít.
Azt már korábban kifejtettük, hogy Johnny Cash mekkora egy isten, erre itt nem is vesztegetünk több szót, inkább az volt a kérdés, hogy Joaquin Phoenix mennyire tud hozni egy ilyen figurát, aki ráadásul nemcsak a rock and roll hőskorában létezett és szerepelt, szóval nehezebb elkenni és misztifikálni, hanem még pár éve is (említsük meg itt azonnal a Nine Inch Nails-átdolgozás Hurt-nek a klipjét, mint ajánlott irodalmat).
Annyiban persze szerencsés a helyzet, hogy A nyughatatlan Cash karrierjének kezdetével és June Carterrel való megismerkedésével foglalkozik, ami azért ötven évvel ezelőtt történt. Viszont Cash-nek még ezek az évei sem voltak különösebben fordulatosak, így értelemszerűen sokkal több feladat hárul a színészekre. Egy-egy.
Hatalmas meglepetéseket tehát nem ígér a sztori, annak pláne nem, aki akár minimálisan is ismeri Cash életét: arkansasi gyapotföldről a városba, aztán stúdióba, siker, drogok, alkohol, aztán élethosszig tartó házasság, közös munka, szépen megöregedés. Ebből a film a gyapotföld-város, siker-drogok, házasság versus szerelem rendszerben mozog, bőségesen adagolt zenei betétekkel, szinte minden jelenetben szól a rádió vagy énekel valaki.
Joaquin Phoenix állítólag egy teljes évet töltött a szerepre való felkészüléssel, és azt kell mondjuk, ez meg is látszik, szóval azon kívül, hogy Cash-nek kicsit sokat áll sírásra a szája, az alakítás ötös, és csak azért nem csillagos, mert azt Reese Witherspoon kapja. Úgy tűnik, ő mostanra véglegesen meghaladta magát és a Doktor Szöszi-féle szerepeket, és külön jó pont, hogy mind a két színész maga énekel a filmben, ami szintén bravúros teljesítmény.
A történetvezetés kissé didaktikus, itt azért már legendába illő elemek is felbukkannak: Cash a börtönből kapott levelek miatt szolidaritást vállal a szerencsétlen emberekkel, úgyhogy onnantól csak feketét visel és hasonlók. June Cartert viszont nagyon könnyű lett volna kétdimenziósan ábrázolni, hogy látják, ő az, akit Cash feleségül vett, meg igen, valamikor énekelt is. Ehhez képest az ő figurája talán még Cash-énél is kidolgozottabb, részletgazdagabb.
Cash annak idején Elvis Presley-vel, Jerry Lee Lewiszal és Roy Orbisonnal is föllépett, a filmben természetesen őket is megmutatják, különösen Elvis vicces, ahogy az arcéle lassan előtűnik a homályból. Az utólag leginkább countryelőadóként számon tartott Cash-ről ma már nehéz elképzelni, hogy szó szerint együtt, egy helyről indult a rock and roll sztárjaival, A nyughatatlan viszont ezt a dolgot is rendbe teszi valamennyire. De nem is raboljuk tovább a drága idejüket, ha mostanában csak egy filmre hajlandók befizetni, ez legyen az.
