A kazah elnök tajtékzik és perel, Bush-nál tiltakozik és összehívja a nemzetbiztonsági tanácsot.
Mindeközben rabszolganők által húzott szánján egy toronymagas, bajuszos alak érkezik a Nemzetközi Torontói Filmfesztivál nyitógálájára, és gondosan tört angolsággal össze-vissza hadovál: egyebek között azt állítja, hogy ő a kazah televízió fenegyereke, aki nemrégiben az Amerikai Egyesült Államokban járt, hogy feltérképezze e híres dollártermő vidék népszokásait. Ezzel azonban még koránt sincs vége mondókájának, sőt a java csak most következik. Mert e furcsa, szürkeöltönyös figura hamarosan rátér hőn szeretett országa szokásainak taglalására is, s szavaiból bizony az derül ki, hogy náluk a fehér ember az úr, aki a zsidókat és a cigányokat, az üzbégeket és a nőket, a fogyatékosokat és - ahogy az általa előadott kazah himnuszból kiderül - úgy egyáltalában minden más nemzet fiait és lányait lenézi, megveti és gyűlöli - nagyjából ebben a sorrendben.
Elsőre talán nem is érthető, mit keres egy ilyen bigott, együgyű és teljességgel civilizálatlan alak a világ egyik legkeresettebb filmfesztiváljának vörös szőnyegén, hiszen fennen hangozatott nézeteiért legalábbis egy alapos fenéken billentés, rosszabb esetben a civilizációból való örökös száműzetés járna.
Mielőtt még bárki is azt vizionálná, hogy az ilyen és ehhez hasonló nézetek mostantól szalonképessé váltak, gyorsan tisztázzuk a legszükségesebbeket. Borat - merthogy róla, a Borat Szagdijev néven ismert, kazah újságíróról van szó - egy nagyon is durva tréfa része, mely tréfa éppen annak leleplezésére szolgál, hogy a magukat politikailag korrekt, jól nevelt polgároknak tartó, decens átlagemberek valójában ugyanúgy foglyai előítéleteiknek, mint az azokat nyíltan vállaló vadbarmok. Mindehhez nem kell más, mint hogy egy izgága, bajuszos alak megszólítsa őket az utcán vagy a hivatalukban, és a kazah tévé riporterének adva ki magát, meggyőző erővel előadja, mit is gondol a világról.
Borat kazahsága részben alibi, részben a becsapás része. A Borat-ot életre keltő komikusnak, Sacha Baron Cohen-nek nyilván szüksége volt egy valósnak hangzó hátországra, mellyel némi hitelt adhatott a figurának és elterelhette interjúalanyai abbéli gyanúját, hogy valójában a Kész átverés show vendégei. Másrészt nyilván egy olyan nemzet fiaként szeretett volna fellépni, melyről ugyan az átlag amerikainak fogalma sincs, hogy pontosan hol is keresse a térképen, de azért elég balkáninak hangzik a fülében, hogy azonnal felvegye a nyugati ember leereszkedő pozitúráját. Borat gyűlölködő, primitív Kazahszánja természetesen nem létezik, annál inkább élő azonban az a szemlélet, mely a világot kettéosztja: többségre és kisebbségre, fejlett Nyugatra és elmaradott Keletre, a mindenható mi-re és a lesajnált ők-re.
