Az augusztus végén elhunyt francia rendező, Alain Corneau utolsó munkája a Szerelmi bűnök, melynek címe némiképp félrevezető. Ugyan nem hiányzik a filmből a férfi-nő kapcsolat sem, de az elkövetett bűnök inkább a kihasználás és megalázás, valamint a bosszú fogalmát merítik ki.
Két dudás egy csárdában
Christine (Kristin Scott Thomas) egy multinacionális cég vezetője, jobbkeze pedig a fiatal Isabelle (Ludivine Sagnier). Mindkettejük életében a munka és a karrier áll a középpontban, de míg Christine rideg és cinikus, kedvességet csak céljai elérése érdekében színlel, addig Isabelle naivan lelkes, tele gátlásokkal és komplexusokkal. Christine senkit sem szeret, számára az emberek csak használati tárgyak, így többek között Isabelle lojalitását és ötleteit felhasználva jut egyre magasabbra a ranglétrán. A lány sokáig nem jön rá, mire megy ki a játék, ám amikor főnöknője nyilvánosan megalázza és helyzetét lehetetlenné teszi a cégnél, Isabelle ördögi tervet agyal ki, hogy vérfagyasztó nyugalommal bosszút álljon.
Angyalból ördög
Már az alaphelyzet is elcsépelt: karrierista vetélytársak fúrják egymást a multinál. Christine figurája az érzéketlen, manipulatív menedzsernő archetípusa, bár ennyire vegytiszta formában a természetben remélhetőleg ritkán fordul elő, azért többé-kevésbé hitelesnek mondható. Az azonban teljesen irreális, ahogy a film Isabelle-t ábrázolja. Szolid, szégyellős lány, aki évekig megadóan tűri, hogy főnöke az ő hátán jusson egyre feljebb, sőt, még szereti is a dögöt. Aztán egy hirtelen támadt, különösebb mélységek nélkül ábrázolt viszonyból eredő csalódás, és egy megszégyenítő videofelvétel hatására hidegvérű bestiává válik, aki gond nélkül ont vért, és vezeti orránál fogva az egész igazságszolgáltatást, a médiát és a céget. Ekkora személyiségváltozás ilyen rövid idő alatt és ilyen hétköznapi indokok alapján eléggé valószínűtlen. A váltás gyors, a film tempója mégis túl lassú, a terv kibontakozása körülményes és elnyújtott. Mire végre minden a helyére kerül, a néző vérmérsékletétől függően már ideges vagy unatkozik.
Sok hűhó semmiért
Kristin Scott Thomas alakításában ezúttal sem kell csalódnunk, bár a hideg és számító főnöknő figurája egyébként is hálás szerep. Ludivine Sagnier már nehezebben birkózik meg Isabelle alakjával, ami nem csoda, hiszen ilyen ember a valóságban nem is létezik. Sagnier karakteréhez inkább a film első felének Isabelle-je illik, a második részben meglehetősen idegenül mozog. Aki pedig Alain Corneau munkásságát szeretné megismerni, lehetőleg ne ezzel az utolsó darabbal kezdje.
Kinek ajánljuk?
- Kristin Scott Thomas hódolóinak.
- A franciás hangulat kedvelőinek.
- Az aprólékos, szisztematikus bosszútervek iránt érdeklődőknek.
Kinek nem?
- Újszerű alaphelyzetekre, hiteles karakterekre és motivációkra kíváncsiaknak.
- Aki a szerelmi szál hangsúlyosságára számít.
- Akinek a multicégek viselt dolgaiból már munkája révén is elege van.
5,5/10
