Olyan nyilvánvaló B-filmes csengése van a címnek, hogy nincs mit tenni: vagy azonnal fellépő idegrángások közepette menekülőre fogjuk, vagy kéjesen összedörzsöljük tenyereinket, ölünkbe öntjük a kukoricás bödön tartalmát, kényelmesen elhelyezkedünk a kipárnázott ülőalkalmatosságon, és mazochista élvezettel várjuk, hogy ránk vicsorogjon fehér orvosi köpenyében a sátán, és lehetőleg döntse romlásba, úgy ahogy van, az egész nyugati civilizációt.
Nos, gonoszból valóban elsőrangú a felhozatal, elvégre a nagy Robert De Niro-t mindig különleges öröm rosszfiúként viszontlátni, sorscsapásból azonban a vártnál szerényebb a kínálat: a világ nem omlik össze, mindössze egy fiatal házaspár élete változik meg visszavonhatatlanul, miután belegyeznek, hogy autóbalesetben elhunyt csemetéjüket egy zseniális tudós klónozás útján újrateremtse. Örök tanulsága az efféle tudományos ördöngösségekről szóló alkotásoknak, hogy a természettel nem lehet csak úgy, büntetlenül ujjat húzni, igaz ezúttal a ködös múltú tudósdoktor mesterkedései is jelentősen befolyásolják a dolgok menetét.
Az újdonsült fiúcska szépen cseperedik, a tóparti családi ház kandallójában barátságosan ropog a tűzifa, az idill azonban nem tart örökké. Hogy-hogy nem, az angyali kiskölyök nyolcadik születésnapja után váratlanul megmagyarázhatatlan változásokon megy keresztül: rémálmok kezdik gyötörni, agresszívvá válik, és egy rejtély nevet emleget makacsul. A szülők természetesen rohannak a klinikára, a tudományos magyarázat azonban némileg sántít, a doktor mintha titkolna a valamit.
A további fejleményekről poéngyilkosság lenne beszámolni, elég legyen annyi, hogy aki csak egyetlen hasonszőrű thriller-t is látott már életében, könnyűszerrel kitotózhatja a további fordulatokat. A Godsend végül is teljesíti a címben ígérteket: jellegzetes B-film, ajtócsikorgással és macskanyivákolással ijesztgető mozi a horror és a thriller határvidékéről. A színészek is teszik a dolgukat, bár az igazat megvallva kissé fásultan csinálják: Robert De Niro-t is láthattuk már meggyőzőbb ördögnek, Greg Kinnear is ijedt már meg hitelesebben, Rebbeca Romjin Stamos viszont világ életébe rossz színésznő volt, és ezt a formáját most is hozzá.
