Hol vannak már azok az idők, amikor a bűnügyi históriák rosszemberére jóvátehetetlen jellemhibák, gyomorforgató erkölcstelenségek és válogatott gonosztettek sorát aggatták a szerzők! A régi korok banditájának a szeme sem állt jól. Többnyire fekete kalapot viselt, szűrte a kemény szavakat a foga között, s bár a nők elájultak érte, hódításai a "ha megversz is, imádlak én" lefegyverző logikája alapján, az apacsromantika talaján bontakoztak ki. A gyűlölködés és a kegyetlenség szobrát lehetett volna megmintázni egyik-másik rettenthetetlen revolverlovagról. A mozi hétpróbás lókötői általában híjával voltak a nemes gesztusoknak. Ördögszarvakat viseltek. Úgy kellett félni tőlük, hogy csak na. Manapság más a divat. A fekete lakk nem önti el a vásznat, inkább arról szólnak a történetek - tisztelet a kivételnek -, hogy modern korunk haramiái a körülmények, a végzet, a bosszú, az árulás, a szerelem stb. áldozatai. Bár szitává lövik azt, aki az útjukba áll, szociális felelősségérzetük fejlett, érzelmeik alapjában véve tisztességesek. Íme a friss bizonyíték: Gary Fleder Leszámolás Denverben című amerikai krimije. Főszereplőjét, Jimmyt nem véletlenül becézik Angyalnak: Simon Templar is vehetne tőle néhány órát bizonyos dolgokból, leginkább öltözködésből és udvarlásból. A derék férfiú, aki manökenként is megállná a helyét, szünetelteti bűnügyi kft.-jét, mivel más morbid foglalatossággal keresi meg a kenyerét (haldoklókról készít videofelvételeket: az utolsó üzenetekkel üzletel). A titokzatos maffiafőnök rábeszéli egy kemény melóra: valakit alaposan helyben kell hagyni, aki a roncsvezér debil fia boldogságát dúlta szét. Jimmy ripsz-ropsz megtalálja brigádja tagjait: fanatikusokat, őrülteket, akik a beígért "tíz lepedő" meg a jó hecc kedvéért hajlandók táncba menni. A feladat végrehajtása túlságosan jól sikerül. Megölik szerencsétlen fickót és a váratlanul előbukkanó nőt, aki miatt az egész akciót eltervezték. Mivel az alkalmi együttes nem teljesítette a megbízatást, szörnyűséges kinyuvasztás vár rájuk. A nagy gazemberek összetartanak: Angyalunkat a béna maffiózó futni hagyná, benne azonban buzog a betyárbecsület. Ahelyett, hogy kereket oldana, mindent elkövet szeretett munkatársai megmentése érdekében. De ne meséljünk el minden fordulatot. Amikor eljön az idő, akkor vér folyik - mint az egyik szentenciában hangsúlyos vezérgondolatként elhangzik. Elképesztően mocskos szövegekben és válogatottan erőszakos halálnemekben bővelkedő jelenetek után jutunk el a befejezésig, mely csupán azok számára lehet furcsa, akik régivágású Al Capone-történeteken nőttek fel. A Leszámolás Denverben rendezője nem számol le Jimmyvel és cimboráival, inkább megfürdeti őket a fényben, s hullajt értük néhány őszinte könnyet. Ilyen egy modern gengsztersirató. Ha valaki iróniát vélt felfedezni a mese értelmezésében, megteheti, ám azt el kell ismerni: a film érdekfeszítő mutatvány a maga műfajában, pergően érdekes, erős atmoszférával, hatásos fordulatokkal, mutatós effektusokkal - annak ellenére, hogy ordenárésága öncélúan túladagolt, s néhány jelenet már-már viccesen bombasztikus. Andy Garcia Jimmyje sejtelmes. Mintha a paródia színei is bujkálnának az alakításban. Partnerei között megtalálható a szélsőséges karaktert megszemélyesítő Christopher Walken és Treat Williams (voltak már szebb napjaik is színészként), meg a szépséges Gabrielle Anwar. A magyar változat készítői nem szelídítették meg az eredeti mondatokat (helyesen), a szöveg viszont helyenként nehezen olvasható, pedig már jó néhány évtizede kitalálták a sötét feliratot a világos háttér előtt.
