A Twin Peaks, a Kék bársony, a Veszett a világ, az Útvesztőben rendezője ezúttal álomvárosi rejtéllyel borzolja a nézők idegeit. "Itt minden csak illúzió!" - kiáltja a Silencio nevű éjféli színház mágusának szájával Lynch, és gyengéden belök bennünket a szellemvasútba. Legyünk résen! A rendező vidámparkjában egy Mulholland Drive-i lejtmenet személyiségeken, idősíkokon és dimenziókon át gázol - egészen a rút út legaljáig.
A Mulholland Drive a filmipar krémjének lakhelye, egy zegzugos, kanyargós hegyi út, tele csupa titokzatos leágazással, átláthatatlan dzsungellel és fenséges panorámával az álmok városára. Lynch ezen az úton keresztül vezeti be a nézőt Hollywood kulisszái mögé, és az ott élő emberek tudata alá. Mondanunk kell-e: a hírnév és ragyogás városa közelről már korántsem olyan csodálatraméltó, mindenkinek van egy-két csontváza a klozettban.
Történetet, mint üveggolyót most sem kapunk. "Egy filmes karrierben reménykedő lány Hollywoodba érkezik, ahol - a kezdeti sikerek után - szörnyű dolgokba keveredik. Egy rendezőnek a maffia által javasolt lányt kell filmje főszereplőjévé választani." - körülbelül így lehetne egy-egy mondattá gombolyítani a két vezérfonalat, de felesleges, mert a lynchi kötésmintát nem a történet vezeti, és maga a cselekmény sem értelmezhető egységesen. Igaz, a szövevényt jellegzetes Lynch-motívumok kuszálják: kulcsok, félig nyitott ajtók, megcsörrenő telefonok állnak össze látszólagos hálóvá, hogy egy következő jelenetben szétessen az egész.
A bizonytalanságnál csak az egyre fokozódó fojtott izgalom tesz túl. Két főszereplőnket, a fiatal szöszit (Naomi Watts) és a hollófekete végzet asszonyát (Laura Harrington) egyre sejtelmesebb szituációkban, egyre rejtélyesebb figurákkal hozza össze a sors (also known as Lynch.) A felbukkanó szélsőséges alakok közül legtöbben a filmipar torzszülöttei, romlottságukat a rendező meglehetősen éles kritikával ábrázolja. A Hollywood-i filmmaffiát bemutató jeleneteknek van egy másik funkciója is: egy-egy lélegzetvétel erejéig szívből röhöghetünk az összes pszichopatán, hogy - egy-egy rövid leszbikus kitérő után - ismét idegre és gyomorszájra fókuszálva kövessük főhősünk egyre lazuló pszichéjét.
A Mulholland Drive aljára értünk, itt kezdődik a Naplemente Sugárút. Lynch a film utolsó kockáin ismét bevágja a mágikus színházat. Nem szabad elfelednünk: itt minden - a félelem és a reszketés is - csak illúzió.
