Csokoládé. Még ízlelgetni is jó ezt a szót. Csokoládé. Nem csoki. Csokoládé. Hosszan, finoman és lágyan. A mindent elborító érzés, a titkok édes mezeje, a bűnbeesés melengető finomsága. Csokoládé. Merthogy erről szól ez a film.
Idilli francia városka, valamikor a múlt század közepe táján. Ódon házak, bujkáló utcácskák, kanyargó folyócska. Minden régi. Még a polgármester is gróf, a "régi rend" képviselője, elfojtásos bigott erkölcscsősz, akinek mindenkin rajta a szeme. Ide érkezik lányával, és nyit édességboltot az indián felmenőkkel bíró Vianne Rocher, aki a csokoládé minden titkának ismerője, a személyre szabott édességek boszorkánya.
Csokoládé: torkosság. Csokoládé: vágyak. Csokoládé: szenvedély. A helyi embereket felrázzák az édes ínyencségek, s tiltott - legalábbis annak hitt - mezőkre tévednek. Szeretet, szerelem, őszinteség. Felborul a "régi rend". Tajtékzik a gróf. Titokban mindenki csemegézget. Senki sem bír ellenállni a kísértésnek. Egy csésze lélekgyógyító forró csokoládé, egy fűszeres csokoládégolyócska. S lőn boldogság.
Mit is jelenthet a csokoládé? Pillantsunk csak vissza gyermekkorunk édes mezeire! (A sóssütemény-kedvelő ateisták ne olvassák tovább, ez egyébként sem az ő történetük.) A tiltott, s csak mértékletesen fogyasztható boldogság, s gyönyör forrása (á la fognyűvő manó). S micsoda öröm a titokban, egyedül behabzsolt egész tábla Boci. Később aztán az ínyenc beszabadul egy cukrászdába, és mindent bele. Jó szerelmi bánatra, szeretkezés előtt és után, s persze közben is, meg a halotti toron. Egy jó (nem túl vajas) krém, omlós (de nem száraz) tészta, pirított mandula, s mindenek lelke, a kakaó, a varázslat. Amiről persze senkinek sem azt ezt termő hatalmas fa jut eszébe. Hanem egy érzés. Ízek. Élmények. Ünnepek. Ami a filmbeli városka lakóinak éltéből kiveszett, valahogy az idők során. Csak fásultság és közöny. De a csokoládé ad valamit. Ami lehet birtoklás, ajándék, perverzió: ám nem más, mint ártatlan öröm. Találkozás az igazi énnel, felszabadulás a szabályok alól.
Az édességbolt a középponttá válik, mindenki betér ide, elmegy előtte, s bepillant. Szép lassan megismerjük az embereket, feltárulnak a jellemek és kapcsolatok. S mindez a csokoládé tükrében, a hozzá való viszony a lényeget jelenti. A megalázott asszonyban megnyitja a szépséget és akaratot, a vagány és cukorbeteg nagymamában az eltiltott unokájával való egymásra találást, az évtizedek óta szerelmes öregúrban az udvarlás első gesztus... S mindenki sorra kerül, még maga Vianne is.
Kellemes, szívet melengettető, nyál-összefuttató.
