Nem jó poén állatokkal és szőkekékszemű-tündibündikkel csinálni a fesztivált és termelni a nagyobb hasznot. Gary Winick és csapata a bájos kislány csapdába beleestek, az állatossal viszont jól jöttek ki. Bár ez az eredeti történet érdeme. Majom, kutya, cica nincs, van viszont ló, tehén, liba, birka, varjú, patkány, pók és persze disznó. Pácolva. Illetve csak pácban. Malac a pácban.
Már én kérek előre elnézést, hiszen már unalmas, hogy mindig mindenki szapulja a magyar forgalmazókat a címadási stratégia miatt. De azért azt nem tudom, miért kellett a történet lényegét szövögető "háló" szót kivenni az eredeti címből. S azt sem tudom, miért kellett egy olyan, már nagyon elhasznált formulát alkalmazni, mint hogy valaki a pácban.
De mindegy is, hagyjuk magunk mögött a borítót, nézzük inkább a benne lévő lapokat. Amelyek eredetijeit E. B. White, amerikai író vetette papírra, aki egyébként a szintén filmre vitt Stuart Little kisegér atyja is egyben. No hát vannak, akik a bizarr állatokat bírják? Wilbur történetére harapott rá Jordan Kerner, producer, s kérte hozzá az alkotókat, szereplőket.
De előbb a történetről. Wilbur, a malac születése után rögtön halálra van ítélve, a farmer karakán kis szöszke lánya, Fern (Dakota Fenning) azonban kezelésbe veszi a kis rózsaszínt, eteti, iskolába viszi, babakocsiban sétáltatja - barátja és kicsinye egyben. Wilbur a pajtában azonban találkozik pár lagymatag és pár nagyon meghatározó állattal. Ezek közé tartozik Templetont, a patkány és Charlotte, a pók. Ez utóbbi kicsit furcsa állat a pajtában a többiek szerint, akit a legtöbben kerülnek, hiszen ki tudja, miféle terveket szövöget ott a sarokban. A malac azonban barátságba kerül vele. Innentől kezdve a pókháló kapja a legtöbb szerepet. Csatornává válik, amely megmutatja, hogy malacunk nemcsak amolyan hétköznapi, hanem csodaszerű malacságokra képes. Már-már emberségekre. Innentől kezdve már csak láv, písz és csupa önzetlenség a dolog. Meg barátság csupa nagybetűvel. Összefoglalva tehát a dolgokat, kapunk egy popkornos-vidámparkos-ütyürüpütyürüs családi vígjátékot és egy Pixar-szerű hahotázós állatmesét. Aki valamelyiket kedveli, akár még jól is érezheti magát.
A történet így nem sok meglepetést tartogat nekünk, a vizuális effektekről azonban fontos még szót említeni. A film ugyanis élőszereplős, akár emberről, akár állatról van szó. Az idomármunka után jöttek tehát a műszaki szakik, akik olyan filmeken dolgoztak, mint A gyűrűk ura trilógia, a Narnia krónikái vagy tíz évvel korábban a Babe. Az ő feladatuk lett a "szereplők" szájának mozgatása vagy olyan sprintjelenetek megalkotása, mint a patkány menekülései az őt kergető varjak elöl, amelyek igazán gondolkodtatóba ejtenek minket, laikusokat.
