De tényleg, másra nem is érdemes. Illetve, jó lenne, ha lehetne. De nem lehet. Ha kamuzol, kamuzz végig – mondja a vásznon a rafkós tolvaj, Will Smith. Nos, a Focus stábja hallgat főszereplőjére, s ezt teszi. Bedobtak mindent, csak nehogy észrevegyük, hogy itt aztán minden van, csak film nincsen.
Will Smith, a menő, első rész
Az eddig eléggé élvezetes mutatványokkal jelentkező író-rendező duó, Glenn Ficarra és John Requa (I Love You Phillip Morris; Őrült, dilis, szerelem) most valamit nagyon benézett. Tán éppen azt, hogy miről is kell szólnia egy ütős heist mozinak. Persze, elsősorban átverésekről. Ez meg is lenne kérem, van itt nekünk egy rakás, hátsó, belső és mindenféle zsebben bűvészként, sőt, már-már művészként turkáló zsebtolvajunk, akik a zsebelés mellett verbális eszközökkel is bármikor megrövidítenek bárkit – s az ő vezérük a mindig fess Smith, akit most Nicky-nek hívnak. Ő aztán a legkirályabb a királyok között, s persze csakis a nagy lé érdekli, de leginkább kis címletekben. Ezt viszont nem úgy kell érteni ám, hogy a 4-es metrón utazgat oda-vissza, s a Keletitől Kelenföldig sétálgatva keresi meg magának a borra valót! Az nem is lenne az ő terepe, elvégre olyan drága ruhákban mászkál állandóan, hogy aligha tudna beolvadni az ingázó tömegbe. Hisz rögtön mindenki felismerné, hogy ő a felvágós Will Smith!
Will Smith, a menő, második rész
Úgyhogy simlis hercegünk inkább gazdagabb helyeken nyomul, mondhatni könyékig turkál a luxusban – vagy, ha mégse, hát akkor leküldi a kollégákat, ő meg egy erkélyről bámulja az akciózást. Laza és vagány gyerek ő, de van a szemében némi szomorúság. Nő kéne neki, amit rögtön az elején meg is kap Jess (Margot Robbie) személyében. Na de a bajok persze csak ezután tipegnek fel a vászonra, illetve a hölgy hozza magával őket. Ugyanis tanulni szeretne a drága. A mestertől. Csak nehogy túlságosan bemagolja a leckét! De aztán persze teljesen mindegy: ez az egész tényleg csak elterelés. Mármint a Focus – A látszat csal című mozi. Itt van ugye Smith és Robbie, mutatósak, egészségesek, mindvégig ütős zenék szólnak alattuk. És be is fejeztük. A baj ugyanis pont az, hogy egy ideig még oké, hogy őket nézzük, ahogy egymásba és egymás tekintetébe gabalyodnak, közben meg megy a „nem bízhatsz meg senkiben”, és a „majd én megtanítom neked a blablát” – ilyeneknek mindig kell lennie. Csak aztán bele kéne csapni a közepébe, vagyis meg kéne mutatni a hú-t, meg a há-t! Hogy Nicky mitől is a legjobb.
Will Smith, a menő, harmadik rész
Na de nem mutatják. Semmit se mutatnak. Illetve semmi olyat, ami behúzhatna minket szurkolni. Vannak persze úgynevezett nagy csavarok (néhány kisebb és pár nagyobb), de ezeken maximum csak az lepődhet meg, aki túl tudja magát tenni azon, hogy kivétel nélkül az összes karakter arrogáns és irritáló, senkit se lehet szeretni igazán. Ebben az esetben, de csakis ebben az esetben, tényleg élményszerű lehet Smith öltözéke, vagy Margot kicsit se diszkrét bája. Biztos lesznek ilyen nézők, de én inkább azt gyanítom, hogy úgy középtájon azért ők is elkezdik unni a szép zakókat, ingeket, estélyiket, drága órákat, miegyebeket. Egy idő után az is kevés lesz, hogy szinte nincs is olyan pillanata a filmnek, amikor ne szólna valami cool, méregdrága jogdíjjal rendelkező kísérőzene, amikor ne lenne előttünk valami csinos szobabelső vagy legalább egy mutatós statiszta a bal oldalon. Mert jaj, egy idő után a néző tényleg el kezdi keresni a filmet. Egy idő után szórakozni szeretne. Egy idő után nem elég, hogy mindenki jól néz ki. Egy idő után lelepleződik a Focus. S abban a pillanatban rájövünk, hogy Will Smithnek megint nem sikerült. Most se sikerült neki.
Kinek ajánljuk?
- Aki szerint egy újabb Will Smith-reklámfilm is mozifilmnek számít.
- Aki mindent hajlandó elnézni, mert a Wall Street farkasa után Margot Robbie végre újra a magyar mozikban látható.
- Aki kíváncsi arra, hogyan is lopnak ők ketten.
Kinek nem?
- Aki arra vár, hogy Will Smith végre megint nagyot dobjon.
- Aki szereti a szimpatikus csirkefogókat.
- Akinek épp a napokban lopták el a pénztárcáját.
5/10
