A tehetségkutatók, az interjúk és a castingok korát éljük. Ma már szinte lehetetlen találni magára valamit is adó nagyvárosi fiatalt, aki a három fajtából legalább egyen ne vett volna részt.
Kern András és Pataki Éva sztorijából eleinte úgy volt, hogy maga Kern rendez filmet, de aztán a produkciós nehézségek miatt végül csak a főszerepet vállalta, a rendezés lehetőségét pedig átengedte Tímár Péternek. Aki a Csinibabához, netán az Egészséges erotikához hasonló "tímáros" filmre vágyik, az nagyot fog csalódni, ugyanis rendezőnk most bevallottan bérmunkára írt alá, mindenféle egyéni ismertetőjegyek, vagy formai kísérletezések nélkül. Sas Tamással karöltve ők hollywoodi mintára felkérhető bérrendezőkké avanzsáltak, ami kezd előrevetíteni egyfajta profizmus felé elfordulást a magyar filmszakmában.
Az előrevetítésnél több sajnos nem történik, ugyanis a kész film messze van egy profi munka színvonalától. Az alkotók előtt valószínűleg két előkép lebegett: az amerikai karrierfilmek stílusa, valamint a Megasztár és Megatánc közvetítéseinek hangulata. Az utóbbiból valamivel többet sikerült elcsípniük, ugyanis a Casting minden (az eredeti Casting címet egy azonos című vidéki színházi előadás miatt kellett megváltoztatni) dramaturgiája egy az egyben a hétvégi tévés közvetítések menetét idézi. Minden az előválogatásokkal kezdődik, majd a különböző fordulókat (elődöntő, középdöntő, döntő...) életképekkel színesítik a szereplők hétköznapjaiból és felkészülési időszakából.
Bár közel féltucatnyi fiatal tehetséget ismerhetünk meg jobban, a főszerep mégis Oláh Ibolyának jutott, mivel a sztori fővonala is az ő árvaházas életútját követi nyomon. Életrajzi filmként azonban kár lenne tekintenünk rá, hiszen csak az alapokat vették át a Megasztár győztesének életéből. Őt többnyire még frissnek számító fiatal arcok, valamint a szintén Megasztáros Puskás Peti egészíti ki. A történettől kár lenne mélyenszántó dolgokat várni, hiszen a forgatókönyv leginkább azt szolgálja, hogyan juthat el a cselekmény egyik dal előadásától a másikig. A számok a hetvenes évek nagy hazai slágerei kicsit korszerűsített hangszerelésben, és épp ezek jelentik a Casting minden erősségét. A szereplők mindent beleadva énekelnek, amivel szerencsére feledtetik velük kicsit gyengusabb színészi teljesítményüket. Mindehhez Kern András asszisztál pár fárasztó, de azért szórakoztató viccel, a többit pedig jobb elfelejteni. Végülis a tehetségkutatókat is csak az énekesek miatt nézzük, nem?
