Tüsszentés, csuklás, ásítás, megannyi pillanatnyi eszméletvesztés, illetlen rendellenesség az ember légzésében. De Cseklik bácsit ez nem zavarja különösebben. Öreg háza előtt ül a kispadon és csuklik, mosolyog, nézelődik, csuklik, mosolyog, nézelődik, majd kezdi elölről. Furcsa módon egyben hangya-guillotineként is működik. Minden csuklás után egy kicsit megemelkedik a pad lába, aztán hirtelen rázuhan az éppen alatta masírozó hangyasereg valamelyik tagjára. Cseklik bácsi öregháza előtt ül a kispadon és négynegyedes ütemben csuklik megadva ezáltal a "Hukkle" falusi zajszimfóniájának alapritmusát.
A falusi zajokból zene születik s hozzá idilli képek társulnak, de szó egy sem. Öreg néne dudorász a réten, gyöngyvirágot szed, abból aztán főzetet készít és üvegcsékbe tölti. A láthatatlan, szorgos stáb világot teremt köré, természetet modellez s hétköznapi életképeket dokumentál. Katicát, legyeket hajkurász a kamera elé, gólyát legeltet, disznót fedeztet, mirelit vakondokot vagy - a vizihulla nagyjelenetéhez - harcsa, béka, kiscsiga, vízipók statisztákat kerít.
Felvonultatja Ozora apraja-nagyját, kuglizik a kocsmában, brazil szappanoperát néz anyuval, bekukkant a házakba, a méhkaptárba, a fazekakba. Mintha ezredfordulóra méretezett reneszánszát élné a németalföldi festészet groteszk, türelmes, nyersen naiv és bölcs szellemisége. Akár csak Brueghel festményein, ami első pillanatban vidám játéknak tűnik, közelebbről nézve rémtörténetbe vált. Bűn és halál leselkedik a sarokban, apró üvegcsék jelennek meg az asszonyok, a fazekak közelében, az ebéd maradékból jóllakott macska nyújtózkodik vagy haldoklik a füvön. A természet színeihez alig észrevehető hideg színek keverednek, lila, kék, türkiz.
S akár Fehér György "Szürkület"-ében, megjelenik a megfigyelő felügyelő. Beindul a paranoia gépezet, mely mint egy mágnes a vasreszeléket, a korábbi idilli képeket bűnjellé szerkeszti. Ki gondolná például, hogy az ártatlannak tetsző, illatos gyöngyvirág a maszlagos nadragulya, a mák, az ebvészmag és az árnika baljós társaságába tartozik, azaz mérgező növény. Bár főzete kis mennyiségben szívgyengeség ellen használatos, terméséből már egyetlen bogyó elfogyasztása is halált okozhat. Tiszazugon egészen 1947-ig ritkították az asszonyok a férfiakat efféle láthatatlan módszerekkel.
A "Hukkle" elsősorban szavak nélküli filmnyelvi játék. De nem mond le arról, hogy történetet meséljen. Minden jelenetnek része van egy titok elmesélésében, ha nem is látszik elsőre. A stáb egyik tagja azt javasolta, hogy a rejtély megoldása érdekében csoportos jegyet lenne érdemes váltani a filmre. És ez nem feltétlenül vicc. Pálfi György és csapata olyan filmet készített, melyet kétszer vagy többször is érdemes megnézni, mert még mindig tartogat meglepetést, s mellyel vitathatatlanul méltán nyerte el a 2002-es filmszemle elsőfilmes fődíját. De vajon több-e, mint szemet gyönyörködtető kirakós játék, formai kísérlet, üzen-e valamit az elrejtett és megfejtett titok, a háttérben meghúzódó bűntörténet?
A film elsősorban a látás, a befogadás számára tanulság. Mire lelepleződik előttünk a valóságornamentikába rejtett csalás, azaz kirajzolódik a balladisztikus történet, látásmódunk változik meg. Az más kérdés, hogy már megint Éva viszi el a balhét. Csak ezúttal abszurd bűnmátrixba komponálva nem egy asszony a vétkes, nem több, hanem mind.
Mindenesetre a film bűnbeesése megtörténik. Megszületik az ártatlanságát megszüntető történet, s hisszük mi nézők, hogy vagyunk "jónak és gonosznak tudói". Ám ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a film elején hatalmas kígyó tekereg és siklik, akár egy véget nem érő filmszalag. Aztán a végén az eső olyan karcosan pereg, akár egy agyonjátszott kópia. Hiszen így lesz teljes a kép, így lesz a "Hukkle" önmagát megteremtő és felszámoló költemény a filmidőhöz, melynek legfőbb tétje a történet, mely van is, meg nincs is.
