Az ég arrafelé bizony szürke, a panelrengeteg lehangoló, az élet kilátástalan. A történet napjainkban játszódik, de mintha Belgrád felett megállt volna az idő a nyolcvanas években.
Fogd a pénzt, és fuss!
Anica (Anica Dobra) a helyi kispályás gengszterfőnök szeretője, ennél többet nem is igen tud felmutatni. Negyven körül járhat, és mielőtt végleg belefásulna a semmibe, "most vagy soha"-alapon azt tervezi, hogy lenyúlja a gengszter, Milutin (Fedja Stojanovic) pénzét, és olajra lép. A film az ő egy napját kíséri nyomon kora reggeltől késő éjszakáig. De róla talán kevesebbet tudunk meg, mint életének szereplőiről, akiket épp elhagyni készül.
Keresztapa kicsiben
Milutin kisszerű bűnöző, aki a környékbeli csóró boltosoktól begyűjtött védelmi pénzekből él, de "munkájához" képest túl nagy a szíve. Egyre kisebb meggyőződéssel kapirgál a szemétdombon, magánélete romokban, ráadásul súlyos beteg: haldoklik. Épp olyan sérült, mint anya nélkül növekvő tizennégy éves lánya, aki nem hajlandó megszólalni, csak amikor a "Besame mucho"-t énekli a toronyház tetejének peremén egyensúlyozva.
Reménytelen románc
Az ifjú Stanislav (Vuk Kostic), Milutin jobbkeze és védelmi pénzeinek behajtója is fura figura. Énekesnőként szebb napokat látott anyjának - tudtán kívül - fellépési lehetőséget fizet a betontenger poros vendéglőjében, dédelgetett álma, hogy bűvész legyen, és tizenkét éves kora óta szerelmes a jóval idősebb Anicába. Érzései óvatos megvallására kevésbé kedvező napot nem is választhatott volna. A nő eleinte nem veszi komolyan, ám aztán fokozatosan a fiú hatása alá kerül, és fontolóra veszi, hogy együtt kezdjenek új életet. Ez azonban a reményvesztett Dél-Kelet-Európa, nem Hollywood: itt a happy end sohasem lehet teljes.
Van-e élet a halál előtt?
A fiatal szerb rendező, Stefan Arsenijevic első egész estés filmje kesernyés, nyomasztó helyzetkép a maguk módján küszködő, kallódó belgrádiakról. Ugyanakkor nem veszi magát teljesen komolyan, ironizál (például a Besame mucho szinte végtelenített aláfestő zenéjével, az ócska szoláriumgép "lázadásával", Anica sajátos bosszújával korábbi pasija ellen), vegyíti a drámát a komikummal és a romantikával. Hibáikkal együtt is szerethető figurái által azt üzeni: amíg érzéseink vannak, minden lehetséges - ehhez pedig megfelelő szereplőket talált. A rutin hiánya azért érződik a munkán, de mindenképpen biztató kezdet, amit a szófiai nemzetközi filmfesztivál legjobb rendezőnek járó díja is mutat.
Kinek ajánljuk?
- A kelet-európai sivár rögvalóságtól nem menekülőknek.
- A műfajok vegyítését kedvelőknek.
- Azoknak, akik szeretnék belátni: ehhez képest itt sokkal jobb.
Kinek nem?
- A panelpokoltól megcsömörlötteknek.
- A Besame muchótól megcsömörlötteknek.
- Akik számára csak a jól megérdemelt happy end az opció.
7/10
