A dán filmek nagy szerelmeseként abszolút elfogult vagyok. Ha meglátom Ulrich Thomsen, Nikolaj Lie Kaas vagy Anders Thomas Jensen nevét egy stáblistában, akkor már látatlanban is megadom a 9/10-et. Nincs ez másként a Kiságyúkkal sem - vigyázat, gátlástalan ömlengés következik!
A Kiságyúk alapsztorija meglehetősen vicces, egy, nem a közönségnek, hanem saját magának alkotó művészfilmes rendezőt, Claus Voltert (Nikolaj Lie Kaas) rákényszeríti az élet, hogy kiadja a kezéből az irányítást, és trilógiájának befejező darabját rábízza egy dührohamoktól szenvedő elvált apukára, Tonnyra (Ulrich Thomsen), aki szerint csak az a film, amiben legalább hárompercenként megölnek valakit.
Az alaphelyzetet tovább bonyolítja, hogy Claus idegei sincsenek rendben, a producere alkoholista, a csaja szívből gyűlöli, és legutóbbi filmjét csak a katolikus egyház díjazta. Őrült ellenfele pedig igazán rettegni való figura, Tonny némi vívódós arcrángás után simán szétver bármit vagy bárkit. Főleg a kézikamerás mozi, a távolba révedős brechti monológok és az öncélú állatkínzások bírják kiborítani.
Kettejük összeeresztése moderálatlan vinnyogást eredményez. Legalábbis nálam, mert vannak olyanok, akik felháborodva hagyják el a termet, vagy végig értetlen pofával ülnek, hogy aztán Tonnyhoz hasonlóan visszaköveteljék a jegy árát a pénztárnál. Igazuk van, részben legalábbis, mivel a dán humor tényleg megviseli az embert, de minek élünk, ha néha nem próbáljuk ki, hogy milyen a zserbó zsírszalonnával és füstölt lazaccal?
A forgatókönyvet jegyző Anders Thomas Jensen most sem végzett fércmunkát, a művészfilm-közönségfilm évszázados vitáját egészen briliánsan figurázta ki, és ehhez olyan burleszkszerű karaktereket képzelt el, akik már önmagukban is elvitték volna a történetet. Ahhoz viszont, hogy ez a sztori valóban működőképes legyen, olyan zseniális színészekre volt szükség, mint Ulrich Thomsen és Nikolaj Lie Kaas, akik minden manír, minden giccses gagyiság nélkül tudnak hülyéskedni, csakúgy a játék kedvéért. A film közben folyton az járt a fejemben, hogy úristen, milyen lenne, ha ezt a mozit a magyarok csinálták volna meg, és mondjuk Gesztesi Károly meg Reviczky Gábor játszották volna a főszerepet.
A Kiságyúknak egyetlen baja van csak, hogy a filmet nem Anders Thomas Jensen, hanem Tomas Villum Jensen rendezte, aki ugyan nem végezte rosszul a feladatát, de a Kiságyúkból azért nem lett Ádám almája vagy Zöld hentesek. Így aztán 10/10 helyett ez csak 9/10, ahogy megtippeltem.
