Zack Snyder nem tud kilépni a bőréből, hiába áll elő látszólag egy gyerekfilmmel, mint ez alkalommal is, egy akciófilm, egy akcióban szintén nem szűkölködő képregényfilm, valamint egy ultrabrutál, élőszereplős-animációs, ókori vérszimfónia után a baglyok között is komoly ritkítást végez. A felnőtt nézőben közben kultikus mozifilmek híres jelenetei ötlenek fel, a gyerekek pedig egyre mélyebbre süllyednek a piros plüssbe…
A nagy fa-galeri története
A nagy fa neve Ga'Hoole Kathryn Lasky 15 részből álló fantasy-regényciklusában, itt laknak azok a hős baglyok, akiket Őrzőkként aposztrofálunk ezentúl ebben a tárgykörben. Az őrzők legendája című film a sorozat első három részéből íródott, melyből eddig csak az első, A katlan titka olvasható magyarul. Ami késik, nyilván nem múlik. A főhős Soren, az ifjú bagoly, aki szüleivel és testvérkéivel éldegél valahol egy erdőben. Apja esténként mesét mond, melyben távoli, mesés csatákról és nagy győzelmekről van szó, melynek kivívói az Őrzők, akik vigyáznak a szegény kis átlagos baglyokra, ha baj van. Védelmezik, meggyógyítják, segítik őket, azonban akkora baj még nem történt, hogy meg is jelenjenek. A kis Soren azonban szentül hisz bennük. Egy nap azonban egy renitens, szakadár bagolycsapat csap le az éppen szárnyukat próbálgató kis baglyokra és elrabolják őket. Egy távoli sziklára viszik Sorenéket, ahol egy gonosz, hófehér nagy bagoly uralkodik. A dolgok úgy állnak, hogy a hófehér, gonosz Nyrát fogják szolgálni ezentúl rabszolgaként, aki ez ügyben bevett minden eszközt, még a pszichózist is, melynek következtében azok, akikből nem érdemes önfeláldozó harcost nevelni, alvajáró zombibaglyokká válnak. A kis Soren útközben került kis társával azonban cselesen megszökik, és kétségbeesésében elindul megkeresni az Őrzőket. Viszontagságos útja végén egy óriási viharba kerül, ahonnan csodás módon egy óriási fán (a Ga’Hoole-on) tér magához, körülötte rengeteg bagoly sertepertél, repked, izeg-mozog. Soren megtalálta az Őrzőket, vagy az Őrzők találták meg Sorent? A történet azonban csak most kezdődik, hiszen Soren testvérkéi még mindig a gonosz Nyra fogságában vannak...
Nem gyereknek való mese?
Nagy talány volt előzetesen, vajon Snyder képes lesz-e korhatár nélkül megtekinthető filmet készíteni, hiszen eddig minden filmje 16-os karikás volt, az ókori spártaiak thermopülai élet-halálharcát érzékletesen megörökítő 300 kifejezetten tapicskolt a kifröccsenő –igaz, rajzolt– vérben, levágott végtagokban, effélékben. Nos, a rendező e filmben is csak minimális mértékben fogja vissza magát. Annyit azonban le kell szögezni: vér egy csepp sincs a filmben, azonban a végső nagy csata, azért elég rendesen ott van, pestiesen szólva. A baglyok Leonidász vértezetére emlékeztető szerelésben játszanak, a karmaik óriási, pengeélesre csiszolt műkarmokban végződnek, melyeknek egymáshoz csattanó, vészjósló pendülései, csisszanásai valódi csatazajt adnak, a nyak- és szárnytörő légi ütközetek lassított felvételei is meglehetősen expresszívek, szinte az első világháborús repülőgépes ütközeteit idézik. Mivel ez egy igazi harc, áldozatok is vannak, sőt... Tudom, hogy a mai gyerkőcök ingerküszöbe már máshol van, annyit azonban el kell mondanom, hogy a mellettem ülő, kb. 7-8 év körüli kiskorúak szinte eltűntek ekkor az ülésben. Egy nyikkanás sem hallatszott.
Felnőttnek való akkor?
Hát, talán azt azért nem, bár Snyder ügyesen idézget meg jól ismert kultmozikat, A gyűrűk urától a Csillagok háborúján át a Mátrixig, sőt az Avatárig, ráadásul úgy, hogy sohasem másol. Mégis, ahogy Nyra először megjelenik, s bár hófehér, mégis Dart Vader jut eszünkbe, amikor megérkezik két piros ruhás testőrével A birodalom visszavágban. A végső légi csata akár lehetne a Csillagok háborúja harmadik részének nyitójelenete is, ahogy pedig Sorent tanítgatja a kis félszemű, sánta bagoly, az teljesen Luke és Yoda hasonló jelenetét juttatja eszünkbe a negyedik részből. Nyra vára és denevérhadserege Vasudvardot és az orkok seregét idézi a Gyűrűk urából, ahogy Soren repülni tanul, az majdnem olyan, mint az Avatar hasonló jelenete, ahogy pedig rájön a repülés lényegére, az meg majdnem olyan, mint amikor Neo érzi át a Mátrix lényegét. Ezen jelenetek megtalálása lehet jó játék is, van még bőven. Egy filmművelt felnőtt azonban simán siklik át a filmen, nagyon semmi nem fogja megakasztani. De talán ásítozni sem fog.
Akkor mi is ez valójában?
Egy ügyesen összerakott, furcsa mese hős és alávaló baglyokról, komoly csatajelenetekkel. A film mondanivalója nem több annál, minthogy a legerősebb az, aki a gyengéken segít, nem pedig az, aki azt állítja, hogy az erősebbnek a gyengéken kell uralkodnia. Ennyit bármelyik gyerkőc fel tud fogni, ám ennél több nagyon nincs a filmben. Alapvető erkölcsi normák, testvéri szeretet, önfeláldozás, ha ügyes vagy, sikeres leszel. Fú, ez az egész majdnem olyan, mint amikor a nácik/oroszok lerohanták Európát. Szóval, nem egy ördöglakat. A film grafikája viszont kiváló, sőt, szemkápráztató – ez azonban 3D-ben, ma alapvető követelmény. A gyerekmeséhez képest meglehetősen explicit csatajelenetek miatt egészen piciknek nem javasolnám megtekintését.
Kinek ajánljuk?
- Akik minden 3D-s mozit megnéznek.
- Akik kíváncsiak, miket mesél a 300 rendezője gyermekének (ha van neki).
- Akik megmutatnák gyermeküknek, vajon mit mesélhet a 300 rendezője gyermekének...
Kinek nem?
- Akik szépen ívelő drámai konfliktusokat, cizellált karaktereket és többrétegű cselekményt várnak egy filmtől.
- Tériszonyban szenvedőknek.
- Mondjuk, 8 év alattiaknak.
6/10
