"Nekik ez csak három pálcika a földön. De a Műveltek számára - és ezt jól jegyezze meg, kis Malacka -, akiket nem kell összetéveszteni Micimackóval és Malackával, ez egy nagy és diadalmas A betű. Feltéve, ha nem jön valaki, hogy egyszerűen szétfújja az egészet."
-Na, milyen volt? - kérdezte egyik kint várakozó apuka a lányát előadás után. "Vicces" - mondta a kislány.
Hát nem volt vicces. Hamar kiderült, hogy a Híres Bácsi deprimált változatára épült Általános Mackóipar (ezután ÁM) olyan elváltozásokat okozott a gyerekeken, ami képtelenné tette őket arra, hogy észrevegyék, hogy ez a történet nem vicces.
Az első nagyobb nézőtéri fészkalódás akkor támadt, mikor Füles (Szula László) megkapta születésnapjára a kidurrant lufit, és meghatódott. Szegény gyerekek viszont nem értették, mi van. Nekik akkor lett volna érthető, ha egy 20cm x10cm-es könnycsepp gördült volna lassan végig Füles arcán. (lsd.ÁM)
(Nemsokára válaszút elé fognak érni a kaposvári színház gyerekdarabjainak készítői. Vagy folytatják rendületlenül a néhány gyereket elbűvölő előadásokat, úgy hogy a közönség túlnyomó többsége a lelki süketsége/vaksága okán zavarja az előadást. Vagy a színészek képesek lesznek 4-5 méter magasról lezuhanni, majd csúszni tovább a nyálon, ami mindent beborít, ÁM a nézők elégedettségére.)
Azt persze élvezik a gyerekek, ahogy esznek, szaladgálnak, mozognak ezek az állatok - Spindler Béla például olyan magasságokba jutott bagolyként, hogy a színház környéki pockok veszélyben vannak. A Micimackó felnőtteknek is szól. Nem lehet nem észrevenni Nyuszit (Dányi Krisztián), mint terroristavezért, amint felbujtja a tömeget Zsebibaba (Szűcs Ágnes) - az idegen furcsa állat - ellen, és pillanatok alatt megszervezi az akciót a kissé értetlenkedő alakokból, akik most egy kicsit elfelejtettek gondolkodni. Micimackó (Sarkadi Kiss János), úgy néz körbe, mint egy TV-(rém)hírműsor bemondója: igen, a Januárok beleugranak az ember nyakába. És az édes kis Malacka (Urbanovics Krisztina) riad, ahogy kell. Nem tudom, észrevették-e a gyerekek, hogy mikor Tigris (Kocsis Pál) színre lépett és éhesen kóstolgatott mézet/kukoricát/bogáncsot, minden nem tetsző étel után szemmel láthatóan eljátszott a gondolattal, hogy talán a házigazda ízletesebb lenne. Nem volt tréfás ez a néhány szemvillanás, ebben a nélkülözők életének idomtalansága és mindenre képes dühe volt. Mindez felnőttként jut eszébe az embernek, ami nem jelenti azt, hogy gyerekként érthetetlen lenne a Micimackó. Gyerekként az ember érzelmileg érti meg a mesét (és igényli is meglepően fiatalon), pont úgy, mint a világot. Úgy látszik, valami képes elrontani ezt az értést. Az ÁM: minél inkább havazik, annál inkább hull a hó.
Milne-nél Micimackóval együtt indul az erdőbe Róbert Gida (Lestyán Luca), itt egyedül megy be az aggasztóan sötét erdőbe egy kis kapun át. Az ember pedig érzi, hogy azon kifelé nem lehet jönni.
