A mi kis abszorbeált falunk
A marihuána mifelénk olyan szó, melyet a média leginkább a rendőrség-bíróság-fegyház körettel tálal fel a köztudat számára. Ezért termesztésének és fogyasztásának kitárgyalása (például hogyan, mikor, kivel, miért érdemes vagy sem) meredek témának számít. Örvendetes módon most mégis egy ilyen filmet láthatunk a mozikban Fűben járó bűn címmel. Sőt, úgy tűnik, hogy a film alkotóit Angliában semmi sem gátolta abban, hogy akár a nyugdíjasok füveztetésének kérdését is felvessék.
A film címe eredetileg Saving Grace, mely utal a dolgok jobbik oldalára, a megszentelő kegyelemre vagy Grace megmentésére, de nem a magyar változatban sugallt bűnre, mely (reklám-szellemesen) a fűben jár. De mivel e vígjáték sem témáját sem önmagát nem veszi túl komolyan, még ezt a krimisre kreált címet is elbírja.
A történet szerint egy középkorú hölgy, Grace, váratlanul megözvegyül és tetemes adóságokra tesz szert. Hogy ne árverezzék el mindenét, kertésze javaslatára és segítségével üvegházából kidobja orchideáit, s marihuána termesztésbe kezd. A helyszín egy angol halászfalu, ahol az emberek ismerik egymás legrejtettebb titkait, mégsem olvassák azt a másik fejére. Egyszerűen toleránsak a mássággal szemben kispolgári értékrendjük ellenére is. És ez a csodálatra méltó bennük. Aztán egy szép napon a halász, a boltos, a rendőr, az orvos a kocsmáros és a pap kortól és nemtől függetlenül akarva-akaratlanul megismerkednek a ritka fűszer hatásával...
És persze akár egy sivatagi show-n, hasunkat fogva végig nevetgéljük a príma kis helyzetet. De mégis felvetődik a kérdés, mit sugall a film azon a bizonyos cinkos kacsintáson túl azoknak akik még nem ismerkedtek meg a szer áldásos vagy áldatlan hatásaival? S mit mond azon túl, amit amúgy is tudunk, hogy a marihuána, mint minden drog, felkínálja a lehetőséget, hogy megszabaduljunk görcsösen szorongatott énünktől vagy éppen megismerkedjünk önmagunkkal. Mi történik gyanútlan hőseinkkel a fű hatására? Önmaguk cirkuszi bohócává válnak, nevetgélnek, tengerbe néznek, rosszul lesznek, feljavulnak, vagy a nevetőgörcs és a nevető bölcs közötti állapotot produkálják? A Saving Grace-t az különbözteti meg leginkább az utóbbi időkben Magyarországon bemutatott drogfilmektől (London megöl engem, Trainspotting, Requviem egy álomért, stb.), hogy nem kíván egy kábítószeres szubkultúrát bemutatni, sem a szer hatását mélyebben elemezni, nem hasonlítja más drogokhoz, nem ítélkezik felette. Elsősorban egy vígjáték, mely könnyed humorral tár elénk egy különös szituációt, a kispolgári lét ütköztetését a marihuánával. Nem tesz mást, mint hogy a dolgok másik oldalát mutatja felénk, s az már a mi gondunk, ha abban csak egy nagy feneket látunk.
