Bessonnak a jó sztori helyett már csak a látvány a fontos egyik kritikusunk szerint. Arthurt neonfényes, miniatűr funkyvárosba dobja, a villangó Holdviola hercegnőnek pedig jó segget és Jessica Biel-arcot rajzolt. Családos kritikusunk viszont lelkes volt, pláne, mert egyik fia szokatlan módon többször beletapsolt a filmbe.
Orbitális átverés - 6/10
Szűcs Gyula
Az Elrabolva című zseniális bosszúfilm után azt hittük, Luc Besson újra megtanult forgatókönyvet írni. Pedig nem: a Maltazár bosszúja egy kliséhegyektől roskadozó, halálosan vontatottan induló és kapkodós befejezéssel végződő fércmunka, amit a rendező a saját mesekönyvsorozata alapján rakott össze az újabb milliók reményében.
A Maltazár legnagyobb baja, hogy Bessonék rosszul lőtték be a célközönséget. Az első villangós rajzfilmben megismertünk egy lenyűgözően ötletes, mechanomágikus fantasyvilágot, ahol hegyes fülű manók varázskardokkal meg bogyóvető géppuskával küzdöttek a kitinpáncélos gonoszok ellen. Ez életkortól függetlenül bejött mindenkinek, akik már unta az állatos-3d-s Disney-klónokat.
A folytatásból viszont kispórolták az ötleteket. Kapunk egy neonfényben úszó manóvárost, ahol a Wolkswagen Bogár tényleg kétajtós katica, Snoop Dogg pedig megint a kínosan modoros szlenget nyomató törpe. Itt rasztamanók ütik ki magukat zöld löttyökkel, és darázsderekú manólányok mutogatják a tangájukat Lady Gaga-számokra riszálva, csak közben nem történik semmi.
Az első rész után azt íruk, "Holdviola hercegnőnek vérlázítóan jó segge van". Ez a folytatásra hatványozottan igaz, a villangólányt alig takarja valahol egy fehér kendő, az arca meg egy az egyben Jessica Bielé. A kicsik nem tudnak mit kezdeni egy erotikus mesefigurával, a nagyok meg inkább színésznőkön látnák szívesebben a feszes bőrnadrágot.
Sajnos ahhoz, hogy láthassuk a villangók felturbózott funkybirodalmát, végig kell szenvednünk a földi jeleneteket is. A kis Freddie Highmore a fantasyfilmek tipikus kisfiúja, aki fura lényeket talál a kert végében, aztán átkerül egy másik világba. A szülei viszont igazi karikatúrák: Doug Rand és Penny Balfour látványosan szenvednek az 50-es éveket idéző díszletházban. Mia Farrow, aki megint a nem teljesen százas nagyi, teljesen súlytalan lett. Pedig az első részben még brillírozott, mint a villangók országában ragadt nagypapiért izguló kalandornyugger.
Azért volt pozitívum is a filmben: a címszereplő Maltazár, Voldemort vízfejű, ráncos arcú kiadása. Tipikus régi vágású James Bond-főgonosz, aki mielőtt végezne a manóvá változott főszereplővel, elmesél mindent ördögi tervéről. Le akarja igázni az emberek birodalmát, de nem kezdhet neki, mert a filmnek vége szakad. A Maltazár bosszúja a kerek, lezárt fantasysztorikat kedvelő rajongók és a kisgyerekes szülők átverése.
A gyerekek rátapadtak a vászonra - 8/10
Gőzsy Zoltán
A nagyon jól összerakott Arthur és a villangók a szerethető karaktereivel abszolút kedvenccé vált a családunkban, az Arthur és Tátombák neveket stopolták is maguknak az 5 és 7 éves fiaim. Ennek köszönhetően nagyon örültek, mikor megtudták, hogy Luc Besson elkészítette a második részt, és várták is, mikor megyünk végre moziba. Lehet (jogos) kritikákat írni, hisz Besson látványosan elidőzött a film első kétharmadán, telepakolva ötletrészecskékkel, gegparádéval, aztán meg az utolsó félórában túlzottan begyorsult, hogy hirtelen vége legyen. Amellett nagyon rámentek arra, hogy az 1000 éves Holdviola hercegnő mennyire jó nő lett az előző rész óta eltelt három évben, de ez a srácokat nem zavarta.
A gyerekek izgultak, értették, kommentálták, reagálták és élvezték a filmet, a fantáziájukat totálisan megmozgatta. És ami a szülőknek a legfontosabb: nem kellett kommentálnunk a sztorit. Követhető volt, nem túl bonyolult, nem kapkodott, nem akart annyi mindent elmondani, mint mondjuk a múlt héten bemutatott Astroboy. A titka talán az, hogy gyerekek, felnőttek egyaránt kaptak valamit. Jót tett a kontinuitásra törekvés is, szinte mindenben igyekezett az első részre építeni, a magyar szinkron szerencsére szintén ezt tette (ez utóbbi ebben a részben is telitalálat lett, a szöveggel együtt).
A gyerekeket nem érdekelte, hogy Besson, aki a Leon a profit és az Ötödik elemet forgatta, elnyomja-e magában a rendezőzsenit. Vagy hogy dörzsölt producer-e, aki a Maltazár bosszúját kettévágja, mint Watchowskiék a Mátrix 2-t, meg Jerry Bruckheimer a Karib-tenger folytatását. Ha nehéz is volt elmagyarázni, hogy a legjobb résznél miért írják ki, hogy vége, és miért kell kimenni a moziteremből, és nem is tudtam nekik megmondani, mennyit kell aludni a folytatásig, az biztos, hogy feldobva hagytuk el a mozit, és azonnal tudtuk, a következőre is mindenképpen elmegyünk.
