Kíváncsi volnék, mivé válna mondjuk Hitchcock, vagy teszem azt Chaplin kezében mindaz a valóban meghökkentően új filmtechnikai trükk, digitálisan gerjesztett effekt, amit a játékos elméjű Larry és Andy, a nevezetes Wachowski testvérek a Mátrix-filmjeikben létrehoztak.
A kérdés költői, mondhatnám virtuális, csak úgy eltűnődtem egy pillanatra, vajon a horror és a komédia varázslóját is elvarázsolná-e a technikai arzenál annyira, hogy elsorvasztaná bennük a figura- és helyzetteremtő zsenialitást? Tudom, másban utaznak a Wachowski-testvérek, az akciófilmhez mindig az éppen fokozhatatlannak látszó technikai hatáskeltés dukál, de vajon törvényszerűen szorít-e háttérbe minden más filmes izgalomkeltő eszközt az éppen újonnan alkalmazott technika, a látványosság? Vagy tudomásul kell vennünk, hogy bizonyos filmek, mint amilyen a Mátrix és most a folytatása, a Mátrix - Újratöltve, valójában a komputer-világba született, videojátékokon felnőtt nemzedék filmjei valójában. És persze őskőkori kövület az, akinek a szemkápráztató technikai varázslat mellé hiányzik valami, amitől valóban izgalmassá lesz a látvány.
Őskőkori kövületként nézve a Mátrix - Újratöltve fantasztikus digitális csodáit, a szereplők digitálisan előállított és elképesztően felpörgetett akciójeleneteit, a több mint két órás demonstráció inkább egy fura kiállítás hatását kelti, semmint egy igazi film érzetét. Két nagy képzelőerejű, teremtő tehetségű fickó felsorakoztatja mindazt az újdonságot, amit látványosságban az új képalkotó technikákkal e pillanatban létre lehet hozni. Mint akik beleszerettek a saját találmányaikba, ezúttal szinte mindent a különleges effektekre bíztak. Az első rész ismeretében a mátrix-világ újdonsága már mérsékelten meglepő, az óhatatlan hiányt viszont a meglehetősen rejtélyes, nehezen átlátható történetben nem pótolja más meglepő újdonság. Ezzel szemben sok az ismerős motívum, más "jelmezben", mégis ismerősként viszont látjuk a Tigris és sárkány harcművészeti csodáit a levegőben forgó-gyalogló-pördülő testekkel, a Jackie Chan-filmek trükkös küzdőmodorát a számtalan kung fu jelenetben, de még Neo is egy jobb kivitelű Supermannek hat, miközben szélsebesen fúródik a levegőben az éjszakai város felett. Sőt, még a Maszk trükkje is felsejlik, valahányszor köznapi halandók arca mögül a rossz ügynökei bújnak elő, ijesztő eldeformálódás közepette. Hatásos az egyik "rosszfiú" megsokszorozódása autós üldözés, kung fu-küzdelem és egyéb akciók közben, de ezt a szenzációsnak ható önmásolást pár éve már láthattuk egy remek osztrák rövidfilmben a Duna Televízióban.
A valóságos és a virtuális világ közötti kapcsolat, az emberiséget fenyegető ostobaság, az igazság keresése, a kiválasztottság tudata és veszélye mostanra mint téma, összetöpörödött. Igaz, az elképesztően felpörgetett akciósorozatok két-három alkalommal leállnak, hogy egy-egy szereplő kifejthesse nézeteit. Ilyenkor körmondatok hangzanak el, amelyek elég bonyolultak ahhoz, hogy mélyenszántónak hassanak, még ha megfejtésükre már nincsen is idő.
Meglepetést a szerelem motívuma jelenthet Neo (Keanu Reeves) és Trinity (a nagyszerű Carrie-Anne Moss) között. Sőt, még egy szenvedélyesnek szánt csók is megesik az itt meglepően rosszul fényképezett Monica Belucci és a kissé szikkadtnak ható Keanu Reeves egy rövid jelenetében, de valljuk be, nem várhatjuk valójában, hogy a mátrix virtuális világa a gyengéd érzelmek melegágya legyen. Larry és Andy nem is erőlteti túlzottan.
A hírek szerint Amerikában hamarosan kijön a testvérpár Mátrix interaktív videójátéka. Meglehet, a film, ami elénk került, csak e játék virtuális megfelelője. A digitális szuperkamerák viszont jól vizsgáztak.
