A gazdagság megszállottai
Magyar viszonyokra célzó betoldások is elhangzanak a Radnóti Színház művészeire alapozott Volpone-előadáson, a Thália Színházban. Shakespeare kortársának darabja mindenekfölött az örök pénzről s a gazdagságvágy erkölcsrontó természetéről szól. Főszereplői valamennyien ős-spekulánsok, bár nem a tőzsdén játszanak. Egy mesés örökség reményében eszközölnek befektetéseket, részben vagyontárgyak ajándékozása, részint szexuális szolgáltatás fejében, illetve formájában.
A keserűen cinikus Ben Jonson-komédia szinte valamennyi szereplője - beleértve Volpone pimaszul legyeskedő titkárát, Moscát is - kapzsi gazember. Bírvágytól buzgó jellemtelenségük a legkülönbözőbb aljasságokig alacsonyítja őket. Van köztük (Corvino), aki ifjú feleségét bocsátja áruba célja eléréséért, s akad olyan is (Corbaccio), ki saját fiát semmizi ki a törvény szerint neki járó tehetősségből.
A mű mindenkori hatása azon múlik, mennyire sikerül plasztikusan kifejezni a pardont nem ismerő, acsargó szerzői morált: a szélhámosok (ma úgy mondanánk, gyarapodási bűnözők) javíthatatlanok - tehát kivétel nélkül mindnyájukat ki kell rekeszteni a társadalomból. A rangos rendező híven követi
az angol reneszánsz szilaj életű drámaíró-színészének intencióját. Sőt, Valló Péter még rá is játszik a szerzői verdiktre, amikor a félrevezethető bírákat is száműzi a színpad hátsó sarkába; oda, ahová az elítélteket állította.
Az arcokon - fontos rendezői üzenet - bűnbánatnak semmi nyoma. Cinkos vigyoruk arra utal, hogy bármikor és bárhol tovább folytatódhat a vagyon megszállottainak penetráns komédiája?
A tizenhetedik század Velencéjének hangulatát bizarr jelmezekkel is fölidéző darab parádés kiosztásban kerül színre. A címszereplő kliensei és talpnyalói kitűnő alakításokat nyújtanak. Jordán Tamás a halálba tántorgó Corbaccio eszelősségét, Cserhalmi György Corvino agyament következetlenségét, Szombathy Gyula Voltore ügyvéd undok mézesmázosságát, Kulka János Mosca talajmenti ravaszságát hangsúlyozza. Volpone, Haumann Péter az álságos haldoklót kidolgozottabban játssza, mint a rutinos cselszövőt. Színpadi jelenléte így cselekményirányítóként a kelleténél kevésbé érvényesül.
