Justin Lin merész rendező. Az akciójeleneteket a realizmust végképp feladva járatja a csúcsra, a Halálos iramban előző négy epizódjának sztárjait pedig tagadhatatlanul azért csődítette össze, hogy legendát építsen. Naná, hogy az ötödik rész hajlott paródiába!
Képzeljük el, ahogy Michael Fottrell, Neal H. Moritz és Vin Diesel producerek(!) a Halálos iramban: Ötödik sebesség filmtervén elmélkednek a tárgyalóasztalnál, mikor a kopasz barátunk váratlanul felkiált: "Keménykednék egyet Rioban!" A stáb pedig se szó, se beszéd leruccan Brazíliába, némi tőkéhez juttatja az ország gazdaságát, s megmentőként tetszelegve töri halomra a kocsikat az utcákon. Kár, hogy az autós sorozat ötödik része csak harmadsorban szól a járgányokról, az eredeti főtémát Rio de Janeiroban a kolonizáció motívuma megelőzi, a család röhejes hangsúlya pedig le is körözi.
A forgatókönyvírók majd minden jelképet és sztereotípiát bedolgoztak a sztoriba, amellyel a brazil nagyváros rendelkezik. Párszor körberepülték a Megváltó Krisztus szobrát, feltünedeznek az "Istenek városának" felfegyverzett fiataljai, bikinis bombázók flangálnak a Copacabanan, a piacon pedig halkan felsejlik a "Lambada" dallama. A karnevál sajnos kimarad, pedig megnéztem volna a tar izomkolosszust szambázni. No, de a lényeg, hogy a rendőri korrupcióról szerencsére nem mondtak le, így olyan sztori kerekedett a szkriptből, hogy arra még a posztkolonizációs elméletek specialistái is bőszen csettintenek.
Az Ötödik sebesség ott folytatódik, ahol a negyedik epizód abbamaradt. Brian (Paul Walker) és Mia (Jordana Brewster) megszabadítja a börtönélettől Domot (Vin Diesel), s végképp törvényenkívüliekké válnak. Rioban húzzák meg magukat, de pénzzavarukat leküzdendő újabb balhéba kezdenek. Csak azt nem sejtik, hogy a helyi maffiavezérrel szűrték össze a levet, s hogy nyomukban egy olyan szövetségi ügynök jár, aki keményebb, mint az Ószövetség; lévén Dwayne Johnson alakítja. S némi verbuválás után az amerikai gang gyorsan rendezi is a latin közéleti viszonyokat.
Bár az ironikus hangvétel nem ezt sugallja, a háttérben zajló, "az Egyesült Államok rendet tesz" folyamatot erényként kezelem a filmmel kapcsolatban, sőt az Ötödik sebesség bizonyos elemeiben egyáltalán nem rossz film. Szimpatikus például, hogy A feláldozhatók mintájára Justin Lin a két Schwarzenegger-féle izomkolosszust is egymásnak ereszti. Kettejük melldöngető, a másik maszkulin szimbólumait pusztító csatája a film talán legmeggyőzőbb pillanata. S természetesen az akciószcénákkal sincsen gond, viszont a sorozatindító epizód kaszkadőröknek kedveskedő realizmusa végleg elveszett. Rio utcáin lélegzetállító, ám lehetetlen autósüldözések zajlanak. Mintha Michael Bay vette volna át az irányítást a széria felett, úgy vonja maga után két sportkocsi a maffiavezér jókora széfjét.
Kezdetben még az a megoldás is ötletesnek tűnt, hogy Justin Lin az utolsó nagy akciót a heist-filmek mintájára húzza fel, de rövidesen kiderült, hogy a család- és a legendaépítésre megy ki a játék. Hiába gyűlik össze stílusosan – azaz jelen esetben lazán – a régi csapat, hiába osztják meg némi szócsata és heveskedés közepette a feladatokat, ha a felkészülés és menekülés szekvenciái közben árulásról és bűnbocsánatról esik szó. Minden zsák megtalálja foltját, s még egy áldott állapotnak is örülhetünk. S a legszörnyűbb az egészben, hogy annak a Dominic Torettonak a szájából, aki valamikor erőteljes antihősi karizmával rendelkezett, most olyan bölcsesség hagyja el a száját, hogy: "A futás nem szabadság." Hát köszönöm szépen, ebből már nem lesz legenda. Brian és Dom folyton vetélkedett egymással: előbbi mindig is egy pisztollyal hadonászó ficsúr volt, végül kigyúrt barátunk is azzá vált.
