Brooklyn, játszótér, napjainkban: Zachary (11) hirtelen felindulásból kezet emel Ethanre (11), s mivel a lendülő kézben egy bot is van, a következmények - két sérült fog - több napon túl gyógyulnak.
Brooklyn, nappali, valamivel később: Zachary és Ethan szülei azért gyűlnek össze, hogy kávé és sütemény mellett, Kokoschka- és Bacon-albumok megnyugtató közelében rendezzék a játszótéri incidenst. A társasági jó modor egész sokáig kitart, a házi süteményig csak kisebb feszültségek fodrozzák a diplomatikus csevej felszínét. Persze a napnál is világosabb, hogy idő kérdése csak, és ezek négyen olyan vehemenciával esnek majd egymásnak, hogy nincs az a játszótéri botozás, mely versenyre kelhetne az itt kiosztott pofonokkal. És tényleg; nem sokkal a sütemény után mintegy vezényszóra szabadulnak el az indulatok a nappaliban, ahonnét egyébként nem is nagyon mozdulunk ki, senki sem akar úgy tenni - a legkevésbé Roman Polanski -, mintha itt valami másról lenne szó, mint egy színdarab (Yasmina Reza nálunk is játszott darabja) könnyűkezű megfilmesítéséről.
Kötött a műfaj, szobához kötött, és vetkőzős a műsorszám, kivetkőzős. Menetrendszerűen vetkőzik ki önmagából a négyes fogat minden tagja, s mint egy lelki swinger partyn, mindenki mindenkinek bevisz egy övön alulit. Folyik a ketrecharc a nappaliban; az van, amit látunk, nincs mit megfejteni rajta, mélyebb jelentések a gardróbban sem rejtőzködnek. Hacsak azt nem szánták ilyesminek az alkotók, hogy jaj, milyenek már ezek a civilizált felnőttek! Ej-ej, hát ezek rosszabbak a kölköknél is - azok legalább nem ilyen körülményesen estek egymásnak. Ez azonban olyan lapos, hogy mégsem szánhatták annak. De nemcsak a mély értelmek maradtak házon kívül, hanem Brooklyn is, hiszen Polanski - az ismert életrajzi okok miatt - a közelébe sem merészkedett a környéknek. A nappali díszleteit Párizsban állították fel, az amerikai kilátás utólagos hozzátoldás csupán.
Az Amerikából kiátkozott filmrendező ismét csinált egy álamerikai filmet, ami fricskának elmegy, filmnek nem annyira. Istenesebb a helyzet, ha várakozásainkat nem a jelentős életmű nagy pillanataihoz, hanem egy harc- és színművészeti bemutatóhoz igazítjuk. Annak ugyanis pazar ez a rövid produkció. A nappaliban zajló ketrecharc vegyes technikájú: Kate Winslet finom eszközökkel dobja ki a taccsot, Christoph Waltz még mindig a Becstelen Brigantykban játszik, míg Jodie Foster és John C. Reilly üzembiztos rutinnal megy le ösztönlénybe.
