Idén huszadszor – vagyis kerek születésnapját ünnepli a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, amelynek főszervezője a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése. Ebből az alkalomból beszélgettünk Zentai Péter Lászlóval, az intézmény igazgatójával.
[img id=478546 instance=1 align=left img]Évről évre egyre többet hallunk róla, egyre fontosabb szerepet tölt be a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, ez azt jelenti, hogy ma már jelentősebb esemény, mint hagyományos ünnepünk, a könyvhét? Mi a különbség könyvfesztivál és könyvhét között?
Idén ünnepli a 20. születésnapját a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, amely Peter Weidhaas szerint, aki hosszú éveken át a Frankfurti Könyvvásár igazgatója volt, az elmúlt tíz évben a maga műfajában, a kitűnő szerzőkkel és hozzáértő közönségével bekerült a világ legrangosabb 5 könyvfesztiválja közé.
Mégsem tartjuk fontosabbnak az Ünnepi Könyvhétnél, hiszen a könyvhét a kortárs magyar irodalom ünnepe, míg a könyvfesztivál hangsúlyosan nemzetközi, nagy léptékű könyves találkozó.
Nincs még egy olyan ország a világon, ahol szűk két hónapon belül egyszerre rendeznek egy kortárs irodalmi ünnepet és egy nemzetközi könyvfesztivált is. Ebben egyedülállók vagyunk. S bár ilyen közel van egymáshoz a két esemény, a látogatószám mégis magas. Míg a könyvfesztiválon átlagosan 60 ezer látogató fordul meg, addig a könyvhéten az ország 80 településén csaknem 1 millió olvasó teszi tiszteletét.
Hogyan fejlődött-alakult idáig a könyvfesztivál? Mi volt az eredeti célja és milyen szerepet tölt be most a könyvpiacon, az irodalmi életben?
Amikor 1992-ben felmerült egy nemzetközi könyvfesztivál gondolata, akkor az volt az eredeti célunk, hogy kulturális híd legyünk Nyugat és Kelet, a két nagy kultúrkör között, hiszen geopolitikai helyzetünk alkalmassá tesz erre minket. Fontos az is, hogy a mi fesztiválunkra olyan kelet-európai országok lakói is könnyebben eljuthatnak, akiknek esetleg nehézségekbe ütközik, hogy kiutazzanak a nagyobb európai könyvfesztiválokra.
De semmiképpen sem kicsinyített Frankfurt akartunk lenni, hiszen ott inkább az üzletkötés a meghatározó elv. Mi az olvasók, a közönségünk érdeklődésére akartuk helyezni a hangsúlyt, izgalmas, szórakoztató programokat szerettünk volna kínálni a látogatóinknak.
Éppen ezért alapítottuk meg például a Budapest Nagydíjat, amelyet minden évben egy világhírű író kap és amely a legrangosabb kitüntetés, amit hazánk külföldi szerzőnek adhat. De jelentős esemény az Európai Elsőkönyvesek Fesztiválja is, ahol minden évben számos tehetséges fiatal szerző mutathatja meg magát. Az eddigi írók közül később nagyon sokan futottak be kiemelkedő pályát a nemzetközi irodalmi életben.
Természetesen mi magyarok is részt veszünk ebben, és elmondható, hogy jó választásaink voltak, hiszen Grecsó Krisztián, Horváth Viktor vagy Dragomán György is itt indult első könyvével az írói pályán.
[img id=478548 instance=1 align=left img]Milyen hatást gyakorol a könyvfesztivál a hazai olvasókra és a könyvpiacra?
A Könyvfesztivál azért jött létre a kilencvenes években, hogy egyfajta iránytű legyen és megszervezze a könyvpiacot, meghatározza a könyvkiadás tendenciáit.
Nemcsak remek programokat kínál, hanem szakmai fórum is, ahol a külföldi résztvevőkkel mindig aktuális kérdéseket vitathatunk meg.
Az idei díszvendég nemzet Olaszország lesz, és az aktuális kérdés természetesen
a digitális jövő, amely a könyvpiac komoly kihívása.
Ki dönti el, és milyen szempontok
alapján, hogy ki legyen a vendégország és a díszvendég?
Az elmúlt években nagyon komoly névsor jött össze, elég csak Günter Grass, Vargas Llosa vagy Umberto Eco nevét említeni. Az ügymenet a következő: mindig megszólítjuk a kiadóinkat, javaslatokat kérve tőlük. A beérkező ajánlatokat megfontolva, szem előtt tartva a közönség érdeklődését és a piaci tényezőket is, az MKKE Elnöksége választja ki a szerzőt. A meghívott írók tapasztalatunk szerint szívesen jönnek, hiszen az elmúlt évtizedben a magyar irodalom alkotói is komoly rangra tettek szert külföldön. Ha pedig végignéznek a Budapest Nagydíj kitüntetettjeinek névsorán, láthatják, igazán nívós társaságba kerülnek. Hazánkban nagy szeretetben, figyelemben és megbecsülésben részesülnek, kitűnő olvasóközönséggel találkoznak.
Akkor tehát léteznek még olvasók? Olvasunk még könyveket?
Azt hiszem az igényes, minőségi irodalomnak még ma is több százezres tábora van hazánkban. Amikor Eco itt járt, egyetemisták százai álltak sorba a dedikálásnál, és nemcsak A rózsa neve, hanem a mester esszéi is láthatók voltak a kezükben. Robert Merle is elcsodálkozott, megtudva, hogy a könyvei ugyanakkora példányszámban jelennek meg ebben a kis országban, mint az anyanyelvén, Franciaországban.
Úgy gondolom, Harry Potter megtanított olvasni egy nemzedéket, a könyvsorozat által születtek új, fiatal olvasók. Nem véletlen, hogy a fesztiválon nagy sikerrel működik a Gyermekbirodalom, amelyet sok-sok család látogat és az is sokatmondó, hogy a hazai könyvkiadásban a gyerekkönyvek forgalma nőtt, a recesszió ellenére. Igen, a fiatal olvasók jelentik a jövőt.