Hamarosan tanúi lehetünk, amint egy-két luxszal ismét fényesebbé válik Julia Roberts celluloid glóriája. Hollywood csilli-villi csillaga ezúttal az Amerika kedvencei című komédiában tündököl.
Ravasz szatíra a Hollywood-i sztárgyárról, vagy Amerika kedvenc dívájának könnyed jutalomjátéka? Első blikkre nehéz eldönteni, mi is lehetett Joe Roth legújabb filmjének valódi koncepciója. A jelek szerint a komoly stúdióvezetői gyakorlattal rendelkező direktor nemigen tudta megoldani az aktuális feladatot: mellékszerepbe rendezni Julia Robertset, az Újvilág talán legnépszerűbb kortárs színésznőjét.
Az "Amerika kedvencei" szatirikus komédiának indul, amolyan kikacsintós házi dolgozatnak, amely végre tényleg "lerántja a leplet" a sztárélet visszásságairól. A címszereplő kedvenceket, Gwent (Catherine Zeta-Jones) és Eddie-t (John Cusack) gyengéd szálak fűzik egymáshoz. Életük szabványos Hollywood-i tündérmese, annak összes kellékével együtt. Sajnos a tündérmese hamar rút véget ér: Gwen új játszópajtást talál magának (Hank Azaria), aktuális filmjük, az épp premier előtt álló "Időről időre" című sci-fi románc forgatásán. A botrány menetrendszerűen kitör, a békítő bíró hálátlan szerepét pedig Lee Phillips (Billy Crystal) kénytelen magára vállalni. Az ő feladata, hogy a házastársak "csúcsformában" jelenjenek meg a közönség előtt, ami jelen esetben annyit tesz, hogy mindenáron meg kell akadályoznia a párocska nyilvános perpatvarait.
Az "Amerika kedvencei" egyik legnagyobb hibája az, hogy a rendező túlságosan is bennfentesként kezeli a nézőket. A történet nehezen érthető egy olyan ember számára, aki történetesen nem újságíró, producer, színész, vagy PR szakember. Ennek ellenére akad néhány kifejezetten kellemes momentuma a filmnek; Stanley Tucci, a hiperaktív stúdióvezető, vagy Christopher Walken, a zárkózott és excentrikus rendező szerepében kimondottan remekel.
Eleinte úgy tűnik, hogy Julia Roberts kivételesen "szürke kisegeret" játszik - a Csodanő Gwen önjelölt személyi titkárának húgocskáját, Kikki Harrisont alakítja. Sajna Rothot nem vitte rá a lélek, hogy a hallatlanul népszerű színésznőt ebben a méltatlan mellékszerepben játszassa, így aztán "felpumpálta" kissé Kikki karakterét. A lány és Eddie egymásba szeretnek, Roberts karizmája menetrendszerűen átveszi az irányítást a cselekmény felett, a komédiából pedig kivész az irónia - a film pedig egyszerű "Julia-show-á", huszonegyedik századi Hamupipőke-feldolgozássá avanzsálódik.
Nem valószínű, hogy az "Amerika kedvencei"-nek komoly esélye lenne arra, hogy a halhatatlan komédiák panteonjában végezze. Roth kötelességszerűen sorjázza a jól bevált helyzetkomikumokat és dialógusokat, a börleszk fundamentumainak egész tárházát veti be (vérengző eb természetellenes vágyódása Lee lábai közé, Danny (Seth Green) kobakján landoló golflabda, stb.), de ez láthatóan kevés az üdvösséghez.
