Nagy Józsefék előadásában, noha a mítoszt és az irodalmi anyagot tekintették kiindulópontjuknak, viszont egyetlen szó sem hangzik el, vagyis az előadás a szöveget képekké illetve képek folyamatává, akciókká alakította.
Bicikliversenyről Büchner nem ír, ám drámájában több oldalról bemutatja azt az értelmetlen és kilátástalan küzdelmet, amelyet az előadásban az előre nem mozduló kerékpárok tekerése érzékeltet. Az alma belsejében vacsora közben véletlenül megtalált gyűrű sem a drámaíró ötlete. Az előadás hősei e gyűrűből jönnek rá arra, hogy Marie megcsalta a főhőst. A megcsalatás felismerése viszont az előadásban is ugyanolyan hangsúlyos és drámai, mint az irodalmi változatban.(Biciklis kép) - írja Várszegi Tibor.
Egy tragikus, mégis humorral feldolgozott történet, vagy még inkább groteszk képek egymásutánisága. Nagy számára a drámai szituáció az elsődleges, a formai kutatás csak azután jön, noha a kontakt-tánc, a japán butoh, a pantomim, s más különleges technikán "edződött" társulat formai szempontból sem épp utolsó. Aki ráérez az előadás különös, fanyar humorára, remekül fog szórakozni, s közben észrevétlenül elgondolkodik az emberi kiszolgáltatottságról.
Az irodalom mindig fontos ihlető forrás volt Nagy József számára: Kafka, Bruno Schultz, Beckett, Michaux... Sorolhatnánk. De van egy hazai költő-barát, Tolnai Ottó, akivel kölcsönösen hatnak egymás művészetére. Tolnai versei megjelennek vizuális nyelvi fordításban Nagy több előadásában is (Orfeusz létrái, Habakukk-kommentárok), a koreográfus alakja pedig felbukkan a költő verseiben. Egyikük versben táncol (a rózsaszín flamingóval például), a másik a táncban versel, mert mi ez, ha nem költészet.
A(z) Tornaterem - Nagyharsány előadása
Hozzászólások