Melyek a műfaj legkedveltebb témái? Sorozatgyilkosok, manipulatív fogvatartók, mentális betegségek, társadalmi hanyatlás, megszállottság és összegabalyodott identitások – az alábbi 5 filmben mindegyikre találunk példát.

Az ítélet éjszakája (1993)

Stephen Hopkins filmjének soundtrackje biztosan nem alulértékelt, hiszen a hip-hop előadókat rockzenészekkel párosító album csak az Egyesült Államokban több mint félmillió példányban kelt el. Érdemes viszont a filmnek is adni egy esélyt, mert minden megvan benne, amit egy 90-es évekbeli "rossz helyen, rossz időben" típusú thrillertől elvárunk.

Négy barátot követünk: Franket, akit Emilio Estevez alakít, Mike-ot (Cuba Gooding Jr.), Ray-t (Jeremy Piven) és a bátyját, Johnt (Stephen Dorff), akik útban egy meccsnézésre véletlenül szemtanúi lesznek egy gyilkosságnak, a kegyetlen bandavezér (Denis Leary) és csatlósai pedig végezni akarnak velük is, mint szemtanúkkal.

Az ítélet éjszakáját egyértelműen a Gyilkos túra ihlette, a szereplők itt sem tudják, hogyan kezeljék a helyzetet, illetve a helyszínen sem ismerik ki magukat, és ez a film is a civilizáció és a káosz közötti vékony határvonalról szól.

Fegyverek és emberek (2007)

A nemrég elhunyt Cleaman Hayes hét fiút nemzett két asszonynak, és viharos élete során a két család között ingázott. A három idősebb fiúnál még arra sem vette a fáradságot, hogy rendes nevet adjon nekik: Son egy halgazdaságban dolgozik, és megszállottan keresi a nyerési szisztémát a közeli kaszinóban, Kid már a házasságot fontolgatja, miközben sem rendes otthona, sem autója nincs még, Boy pedig gyakorlatilag egész életét egy ócska, lerobbant furgon bütykölésével tölti. A másik ágat - melyet az idős családfő kezdettől előnyben részesített - az időközben családos emberré vált legnagyobb fiú, Cleaman Jr. irányítja, kézben tartva a forró fejű Markot, valamint két kamaszfivérét, Stephent és Johnt. Szemben semmirekellő féltestvéreikkel, a négy fiú egy farm fenntartásával próbálja biztosítani a család megélhetését. A temetés napján Son leköpi apjuk koporsóját, és Mark heves vérmérséklete háborút indít a két család között.

Jeff Nichols játékfilmes debütálása az erőszak ciklikus természetét vizsgálja, megmutatva, hogy a generációs traumák és a megoldatlan sérelmek hogyan eszkalálódhatnak tragédiává. A Fegyverek és emberek nem hagyományos thriller, azoknak ajánlott, akik a műfaj érzelmileg mélyebb verziójára vágynak összetettebb karakterekkel és drámaibb cselekménnyel.

A bőrödbe bújva (2009)

A tizenöt éves Rachel helyes és csinos lány, tehetséges balerina. Van egy megbízható barátja, és a szüleivel, Mike-kal és Elizabeth-tel is remekül kijön. Ugyanez nem mondható el a tizenkilenc éves bébiszitteréről. Caroline túlsúlyos, nem szép, és a hatalmaskodó apjától szenved. Amikor egyik nap Rachel nem érkezik haza időben, a szülei attól tartanak, valami baj érte. A rendőrök egyelőre nem lépnek az ügyben, mondván, a tinédzserekkel megesik, hogy lelépnek. Mike és Elizabeth azonban érzi, hogy más van a háttérben. Elhatározzák, hogy kezükbe veszik a dolgok irányítását.

Ez az ausztrál pszichológiai thriller/dráma a true crime történetek rajongóinak ajánlható leginkább. Annak ellenére, hogy olyan nagy nevek szerepelnek benne, mint Guy Pearce, Miranda Otto és Sam Neill, nem kapott túl nagy figyelmet, pedig az alkotók teljesítik a vállalásukat. A film egyszerre működik drámaként és thrillerként is, mert tudunk empatizálni a szereplőkkel, de a nyomozás feszültségét is érezzük. A műfaji izgalmak mellett a filmnek van mondanivalója a tinédzserek mentális problémáiról is, és érzékenyen kezeli a témáját.

Zsaru (1988)

A James Ellroy regénye alapján készült filmben James Woods alakítja Lloyd Hopkins nyomozót, aki egy brutális gyilkosságsorozat ügyében nyomoz.

Ez gyakorlatilag Woods saját Piszkos Harryje. Kiválóan áll a színésznek a géppuskaszájú, megszállott és erkölcsileg megkérdőjelezhetően viselkedő zsaru figurája. Izgalmasan rétegzett a karakter, a rejtély is érdekes, és a forgatókönyvben még némi fekete humor is van. James B. Harris rendezőt inkább a Kubrick-filmek producereként szokás ismerni, de rendezett néhány thrillert is, és ez a legjobbja. Említést érdemel az operatőri munka is, amiben megvan a 80-as évekbeli klasszikus Los Angeles-hangulat is.

Closet Land (1991)

A filmezéstől már visszavonult Madeleine Stowe alakítja a gyerekkönyvszerzőt, akit azzal vádolnak, hogy felforgató üzeneteket ágyazott be műveibe. Alan Rickman játssza a másik főszereplőt, ő hallgatja ki az írónőt.

A per című Kafka-műre emlékeztető, már-már disztópikus film sztoriját állítólag Veronica De Negri, az 1970-es években Pinochet uralma alatt megkínzott chilei aktivista élményei ihlették. Ahogy a hivatalos kihallgatás pszichológiai csatározássá fajul, a film egyre érdekesebbé válik. Nemcsak a totalitárius gondolkodásmódot, hanem a bántalmazó/áldozat szerepeket is feltárja egy erős férfi és egy elnyomott nő játszmájának keretében.

A színészek kiválóan alakítják az alkatukhoz passzoló szerepeket, a szkript pedig mindkettőjüknek lehetőséget ad arra, hogy különböző rétegeket találjanak a karaktereikben. Radha Bharadwaj rendező alkotása szinte olyan, mint egy színházi előadás, de valahogy mégis filmszerűnek hat. Érzelmileg kimerítő, szokatlan és mélyen felkavaró thriller.

Via: Taste of Cinema