Végletek címmel került bemutatásra 2013. február 10-én az Újvidéki Színház Színes Szilánkok Diákszínpadának mozgásszínház előadása. A diákszínpad csapatának idősebb korosztálya idén az eddigiektől eltérően próbál a nézőkhöz fordulni - remélve, hogy értő érzékekre talál. Igen, sokakban joggal merül fel a kérdés, vagy szemöldök felvonva gondolhatják, hogy "...divatozunk, mozgásszínház?". Ez a fajta közlésmód alapjai workshopok, azaz műhelymunkák, során tárultak elénk. Így sajátíthattunk el bizonyos technikákat, amikre a kreatív munka során az egyéni mozgáskódjainkkal építkeztünk. Az előadás tehát rólunk szól. Önmagunkhoz, az emberi kapcsolatokhoz, és a világhoz való személyes viszonyunkról. Egyedül, valamint közösen is elmondjuk, hogy mi ábrándít ki és zár be bennünket, hogyan nyeli el az egyént a tömeg, és miért vagyunk kénytelenek szélsőségekhez nyúlni. Az igazság az, hogy nagyon nehéz szavakba önteni, amit a próbafolyamat alatt elmozogtunk és eltáncoltunk egymásnak, hogy aztán kidolgozva, tálalhatóvá téve bemutassuk. A nézők figyelmét felhívnám arra, hogy ne az legyen fontos számukra, hogy mit néznek, hanem figyeljenek arra, amit látnak és éreznek. Ahhoz, hogy ezt a fajta beszédmódot megértsük bizonyos fokon át kell alakítanunk az érzékeinket. Az agyunk már nem az elhangzott szöveget formálja képpé, hanem az előttünk kinyújtott végtagot képezi azzá a fogalommá, hogy csend. Ki az, aki táncol és ki az, aki a testével ösztönösen, ugyanakkor tudatosan rendezett mozdulatokkal tölti be a teret?"
A(z) MU Színház előadása
Hozzászólások