Áfra János pozícióköltészeti alkotásainak történetté szervezhető, de pszichotikus vízióként is felfogható darabkái elmondhatóság és elbeszélhetetlenség feszült dialógusát teremtik meg, amelyet a Z.A.P. Színpad előadásában a testi funkciók dinamikus, ritmizált mozgása, vagy éppen a folytonossági állapot megtörése próbál egységgé rendezni. A testek egymásra rendeződését, a pozitúrák váltakozását gesztusok, pillantások és elnémulások szervezik. A darabban megfogalmazódó alapfeszültség - amely egy megszületett és egy meg nem született ember valamint egy skizoid nőfigura képzetes kapcsolatrendszerére épül - elbizonytalanítja, hogy egyáltalán lehetséges a megélt valóság elviselése, ha arra meghaladhatatlan egységként gondolunk.
A(z) Színláz Egyetemi Színpad előadása
Hozzászólások