Bognár Róbert és Schlanger András színi adaptációja két felvonásban.

A Sörgyári capriccio Bohumil Hrabal egyik leghíresebb regénye, a belőle készült Menzel-film pedig immár generációk szeretett mozija. Nem véletlen, hogy világszerte, Magyarországon is, sok színi változat készült a műből, és sok színész szerepálma Mariska vagy Pepin bácsi. A Veres 1 Színház új adaptációja (Bognár Róbert és Schlanger András munkája) követi a sikeres hagyományokat és kiváltképp Hrabal egyik legjobb barátjának, a cseh rendező Ivo Krobotnak bölcs tanácsait, de egyszersmind arra törekszik, hogy – alkalmazkodva a hely szelleméhez – megújítsa a darabot.
Ennek jegyében nincsenek konvencionális díszletek, a mobil elemeket a színészek mozgatják, s alakítanak hentesboltot a városka főteréből vagy szállodai sörkertet a gondnoki lakásból. A jelmezek is leginkább jelzésszerűek, a színészek nyílt színen öltöznek, változtatják karakterüket. A „legfőbb szereplő” Mariskát (és a gyermek Hrabalt) leszámítva minden színész több figurát alakít, Boda fodrász például igazgatósági tagként, bordélyvendégként, járókelőként, tűzoltóként és színészként is megjelenik. A szöveg nem szorítkozik  az alapműre, felhasznál elemeket, motívumokat más Hrabal-kötetekből is (Őfelsége pincére voltam, A szép hentesné, Véres történetek és legendák stb.). Hangbejátszás mellett (a játszó személyek képzettségének megfelelő) élő zene adja vissza Hrabal világának sajátos hangulatát.

Anyám imádta a színházat, egész életében színházat játszott, imádott próbálni és szerepelni, és én azt kívántam, bárcsak olyan volna, mint a többi anya. A családunk olyan volt, mint egy körhinta, de nem anyám, hanem Pepin bácsi volt a tengely, amely körül forgott. (…) A bácsikám volt az én cipészmesternek és malátafőzőnek álcázott Múzsám. Lelkesedtem Pepin bácsiért, a város minden férfija pedig anyámért lelkesedett.
Zsebcselek

Rendezőasszisztens: Kelemen Zsófia

A(z) Veres 1 Színház előadása