Kibújhat-e az ember önmagából, kiléphet-e kényszerpályán keringő életéből, választhat-e más létet, más világot, más lelkiismeretet, mint amit múltja, környezete rákényszerített? Vagy ez a vállalkozás eleve kudarcra ítéltetett, s csak kóválygunk a történelemben? Az Örkény-drámák erre az alapkérdésre keresnek választ, függetlenül attól, hogy azt ki, hol és miként fogalmazza meg. A Macskajáték kisregényből lett dráma és az író ugyancsak több művében visszatérő gondolatot tükrözi, mindnyájan tudatában vagyunk annak, hogy meghalunk, de ezt mégsem hisszük el. "Ebből aztán valóban minden cselekedetünk kétértelműséget kap. Mert egyszerre van a tudat, hogy hiábavaló minden, de ugyanakkor ennek az ellenkezője, ezzel a tudattal dacolva élünk, cselekszünk, alkotunk". A mű hatvanöt éves főhőse, Orbánné képviseli ezt a halállal dacoló életerőt, a soha fel nem adott küzdelmet.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások