Legénytoll

előadás, magyar, 2004.

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

Ez az irodalom nem nagybetűs Irodalom. Ha nagyszájú, sem nagyképű. Ha elszánt, sem álszent. Nem perget olvasót, és nem kerget olvasót. Szövegek, amelyek végre lekívánkoztak a papírról, hogy nézőt lássanak. Elevenek, leleményesek és színpadikusak. Írók, akik az olvasóktól nyerték ezt a rangot. Sok díj mögöttük, sok könyv, sok bemutató - nem ez számít. Csak az, hogy ezek a szerzők: örömszerzők. Amit írnak, az szíven üt és rekeszizmon talál. És talál, amit tálal.
A muzsika: fütyölnivaló. Nem tapogatózó, vak tusa a taktusa, a dallama pedig kész trallala. Magától serken, mint fű a réten, mint szellő, ha fú a téren, magától pelyhedzik, mint legénytoll az állon.
S mindehhez a legfontosabb faktor: az aktor, hiszen egy jó kabaréban minden szerep főszerep. Szemtelenül, meglepően és magkapóan frissek: bátrak játszani magukkal, egymással, s a publikummal. Amit ehhez tudniuk kell, már a kisujjukban van, de még nem jött ki a könyökükön.
Mindez együtt: másfél óra búbajt feledtető bűbáj. Térdek csapkodása, és véknyak fogása. Tetőtől talpig élvezet, fenékig tejfel. Egy újszülött, aki nem kér a régi viccekből, akibe ódzkodás helyett csak vadóckodás szorult, aki olyan pimaszul, teli tüdőből fiatal, ahogyan egykor, igen régen mertek és bírtak fiatalok lenni a kávéházak vidám törzsvendégei.
Ennyi minden elfér a Spinoza zsebkendőnyi színpadán, és még egy zongora is hozzá. Öt szék, és más semmi. Öt szék, öt hang, öt tehetséges ifjú ember - csak ötlet akad ezer! Lélekmelegítő kedvteli és esteli mulatság, az egyszerre színház- és kávéházban.

A(z) Spinoza Színház előadása

Stáblista

Hozzászólások