Heinrich von Kleist Kohlhaas Mihály című krónikájában a német parasztháború egyik drámai epizódjának, a feudális önkényuralom ellen harcoló plebejus mozgalomnak állított emléket. Élt egyszer egy ember, akinek egyetlen egy "rossz tulajdonsága" volt, ez pedig az igazságszeretete. Mindez Délvidéken. Hiszem, hogy a színház elsősorban költészet, ügy és persze politika. Amikor egy államban diktatúra uralkodik, és elhallgat a közösség, akkor a színháznak át kell alakulnia az üvöltés intézményévé. Lepaktáltam Lajkó Félixszel akinek zenéje a kiszáradt vajdasági tengermederből építkezik, visszaidéztem Sziveri János versbe öntött életérzését - ami a legjobban tükrözi az itteni embert Temerintől Szabadkáig - hozzáadtam a jómagam által megteremtett "kegyetlen Pannon esztétikát", bele-belenyúlkálva Tasnádi István fantasztikusan megírt Kohlhaas történetébe. Mindez egy nagy fazékba dobva, délvidéki színészekkel fűszerezve egy zenész uszítást eredményez, azaz megszületik a vajdasági underground operett. Az előadást támogatta a Nemzeti kulturális Örökség Minisztériuma, a Nemzeti Kulturális Alapprogram valamint a Nyílt Társadalomért Alap.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások