Kísértet tangó

előadás, magyar, 2007.

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

Döme Zsolt zenéje varázslat, szavakkal leírhatatlan varázslat, melynek visszatérő motívuma a közismert "Soha se mondd" című dal, különböző változatokban. A fantasztikus zene képi megfogalmazása, színpadra álmodása csakis a tánc, a mozgás segítségével képzelhető. A "Kísértet tangó" az emberi emlékezet és képzelet különös játékairól szól. Valódi és létező kapcsolatokról, álmokról és a múlt különböző rétegeiről. A színtér is tagolt. Valódi lakás bútorai mögött az emlékezés valóságából építkező díszlet tölti ki a színpadot, mellette viszont a fantázia légies, meseszerű terepe ad otthont az egymásba láncolt, és egymásból építkező történeteknek. Színészek és táncosok játszanak együtt a színpadon, gyakran ugyanazt a szerepet alakítja színész, és táncolja táncos egy időben. Ez a kettőség fejezi ki az adott helyzetben egy-egy emberi kapcsolat felszíni indulatainak, gesztusainak, és a felszín alatt dúló, mélyben rejtett érzelmeinek hasonlóságát vagy éppen ellentétét. A darab főszereplője egy idős nő, Edit, jó barátságban van a halállal. A táncjátékban a Halál maga is fontos szereplő, és nem csak a jelen-idejű valóságban, de az emlékképek és a fantázia világában is.
Edit és lánya, Niki, a szeretet és gyűlölet kínzó viszonyában élnek együtt. A lány aggódik az anyjáért, és mindenáron, földhözragadtan húzná vissza a "normális" valóságba, az emlékek és a fantázia, csábító, de mégis "bolond" világából. Ez a "se veled - se nélküled" kapcsolat színdarabszerű jeleneteivel szervesen illeszkedik a táncjáték főleg hangulatokat idéző emlék és fantázia képsoraihoz. A gyerekkor jellegzetes, mókás és mégis hátborzongató epizódját az ifjúság szerelmes és féltékeny elvarázsolt boldogsága váltja. A képzelet furcsa logikája az esküvő emlékét a temetés és szülés meghatározó élményképzeteivel fűzi közösre. Így halad a történet a jelen valósága és az emlékezet legendái között ingázva a főszereplő halála felé. Ez a halál megható és szomorú, de nem váratlan és tragikus, hiszen a Halál az egész táncjáték során ott szerepel Edit mellett, mint társa a fantázia és az emlékezés világában. Edit halála nem megszűnés, csupán átlépés, áttáncolás a valóságból a képzeletbe. A táncjáték színpadi stílusa filmszerű. A különböző jeleneteket térben és időben a világítás köti össze vagy választja szét, és így a mindenható zene mellett a fények és a sötétség játéka is különlegesen fontos szerepet kap. (Szurdi András)

A(z) Vörösmarty Színház előadása

Bemutató időpontja:

2007. február 18., Vörösmarty Színház

Stáblista

Hozzászólások