Heldenplatz

Értékelés:

11 szavazatból

Szerinted?

Thomas Bernhard 1988-ban, az Anschluss ötvenedik évfordulójára írta Heldenplatz, azaz Hősök tere című darabját, amelynek bemutatása nagy vihart kavart Ausztriában. Bernhard már darabja címében is provokálta a közönséget, hiszen Hitler a Heldenplatzon tartotta beszédét a német bevonulás alkalmából, és a mai napig viták tárgyát képezi, valójában és számszerűen hány osztrák is ünnepelte a náci hatalomátvételt a Heldenplatzon. Mint műveiben általában, honfitársaitól Bernhard ezúttal is kíméletlen önvizsgálatot követel. 1945 után Ausztria évtizedeken át, hivatalosan is Hitler első áldozataként értelmezte saját, a háborúban betöltött szerepét. Bernhard, darabjában a kérdést ennél árnyaltabban láttatja, amikor hősei a nácik iránti szimpátiával és antiszemitizmussal vádolják az osztrákokat. Tény, hogy az Anschluss után zsidók tízezreit hurcolták el Ausztriából. Lehet-e egy nép bűnös, kollaboráns, vagy áldozat? A Heldenplatz egy család történetén keresztül elemzi a társadalomnak a fasizmushoz és antiszemitizmushoz való múltbéli és jelenlegi viszonyát.

A(z) Kamra előadása

Stáblista

Értékelés:

11 szavazatból

Szerinted?

Hozzászólások

7/10

Igen, ez tényleg így van, amit a Nemzetivel kapcsolatban írtál.

Válasz

6/10

off
A mi Nemzetinket 2008-13 között valóban szétfröcsögte a politika egyik oldala. A közönség pedig, fõleg 2010-tõl, tódult az elõadásokra. 2013 óta viszont nagy a csönd arrafelé: nagy és beszédes csönd...avagy József Attila után szabadon: HALLGAT a felszín, hallgat a mély (is).

on
Bernhard jó szándékát nem vonnám kétségbe, az eredmény azonban valóban vitatható: te dekonstruktívként írod le, én kontraproduktívnak gondolom/gyanítom. Másrészt muszáj (volt) tükröt tartania Ausztria elé és ezt õ így tette, tudtommal más mûveiben is: szubjektíven, végletesen, szélsõségesen, megalkuvás nélkül. Õ és írói stílusa, ábrázolásmódja ilyen (volt). Egy évvel élte túl Heldenplatzát.

Kocsegar 2015 márc. 20. - 22:32:17 7/10 Előzmény Edmond Dantes

Úgy értve dekonstruktív, hogy mindent kíméletlen kritikának, "fröcsögõ" szidalmazásnak vet alá, a kultúra minden szentélyét, színházakat (a bécsi Burgtheater fennállásának 100. évfordulójára készült, ami csak "fokozza" a hatást, olyan, mintha mondjuk a Nemzeti Színházzal tette volna meg egy rendezõ ugyanezt), egyetemeket, újságokat, az egész osztrák népet, minden "fennkölt" eszmét (haza, nemzet, család) és közben volt egy olyan érzésem, hogy direkt az arcunkba vágja, hogy tessék, nesze nektek egy igenis ellenszenves, korlátolt, elõítéletes zsidó család, mert akár ilyen is van, miért ne lenne...

Lebont, szétver mindent, mert az egész kis osztrák univerzum a heldenplatzra épül és a családon belül is végül kiközösítik azt, aki kényszerûségbõl próbálna ezzel szembenézni.

Ezt a szót nem nagyon ismerem-használom, én lejjebb kontraproduktívot írtam. Amit a szerzõrõl olvastam, annak alapján nem gondolnám h szándékosan de(kon)struktív akart volna lenni, legtöbb mûve ilyen, részletesebben ld itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Thomas_Bernhard
Kontraproduktív viszont lehet = esetlegesen jó/jobbító szándékkal megírt mû "visszafelé sül el" = a szándékolttal ellentétes hatást vált ki...azaz kontraproduktív.

De ma már ebben sem vagyok biztos: amióta láttam (2012), a "helyzet csak fokozódik", Bernhard és darabja NÉLKÜL IS :(

Szerintem ez egy olyan szinten dekonstruktív darab, hogy a fõszereplõ családot szándékoltan ellenszenvesen ábrázolja benne a szerzõ.

Kocsegar 2015 márc. 16. - 21:36:22 7/10 Előzmény Edmond Dantes

Nekem tetszett az elsõ felvonás, tele volt feszültséggel, pont a Zittelnén lehetett a leginkább érezni az érzelmi megrendülést, ambivalenciát, vibrálást. Nagyon tetszett a díszlet, hogy a Heldenplatz ott van mindenütt, az ebédlõben, a nagyrabecsült döblingi temetõben, a lelkekben/fejekben úgy, hogy nem is veszik észre, nem akarják tudomásul venni. Olyan, mintha a tömeg heldenplatzi ujjongása lenne a dolgok origója, onnan romlott el volna minden végérvényesen... Az, hogy éppen zsidó nagypolgári család a fõszereplõ, úgy mûködik, mint egy nagyító, fókuszt ad, a nácizmus újraéledése csak tünete annak a mocsárnak, amelyet az õ sokszor nagyon is kispolgári, elõítéletes, kicsinyes gondolkodásuk is jellemez... az ismétléseknek is a mocsári lehúzásban van szerepe hátha sikerül felidegesítenie az eltompult nézõt. Katarzist nem jelentett nekem, mivel egy ilyen darabra nem lehet "ráhangolódni", nem az én mûfajom, néha untam.

9/10

Nagyon súlyos elõadás.

Az elsõ felvonást sem éreztem unalmasnak, Zittelné minden egyes mondata érdekelt és kiválóan felépítette a második felvonást, aminek minden mondata ütött. Máté Gábor Schuster professzora anélkül, hogy pátoszosan, vagy hatásvadász módon dörögne felénk. Bár ebben nyilván segítségére volt a Kamra, hogy közel helyezkedett a nézõkhöz. Ahogy derûsen, cinikusan monologizál, azzal elviszi az elõadást a hátán. Nálam Máté Gábor miatt kilences.

Az elsõ felvonás 40 percét 5 percben össze lehetne sûríteni, borzalmasan unalmas.

A 2. és 3. felvonás jó poénokkal teli.

A darab sajnos nem jó. Egy végtelenül didaktikus monológfüzér. Mantrák egymásutánja. ugyanazt többször, ugyanazt többször. A vége meg egyenesen katasztrofális. Az özvegy lefejeli az asztalt. Ennél banálisabb, otrombább megoldást ki sem lehetett találni. Sajnálom a színészeket, mert õk teszik nézhetõvé a nézhetetlent. Kiválóan játszanak.

Sajnos nem jó színdarab. Rossz színdarab. Sõt, mondhatnánk, nem is színdarab. A rövid elsõ felvonás a házvezetõnõ magánszáma, amiben (az õ szemszögébõl) megismerteti a nézõt a halott professzorral, a családdal, a család múltjával, jelenével, várható jövõjével, költözés stb. Dramaturgiailag legalábbis vitatható egy komplett felvonásnyi házvezetõnõ-monológ létjogosultsága, ám legyen. Szirtes Ági jó. A második felvonás (nõvér)párjelenete után, melyben Pelsõczy Réka azért "megvillan", a darab gyakorlatilag a halott prof. testvéröccsének - valójában a szerzõ alakja elevenedik meg személyében - újabb szünettel megszakított, így gyakorlatilag két felvonásnyi terjedelmû szó-, és szitokáradata Ausztriától, leszedve a keresztvizet mindenrõl és mindenkirõl, ami ott él és mozog vagy nem mozog csak van: elõször a két nõvér-unokahúg, majd a 2.szünet után a teljes szereplõgárda -családtagok, barátok- elõtt.Máté Gábor jó, érzi és érezteti, hogy "rosszból is megárt a sok" és idõvel szerintem (és tán a rendezõ óhaja szerint?) szinte idézõjelbe téve, karikírozva alakítja szerepét.
Marad számomra a nagy kérdés: jobbító-feltáró szándékkal írta-e meg e mûvét a szerzõ avagy mûve csupán fekete kibeszélõ-show? Akár így, akár úgy, a végeredmény jó esetben felemás..., rosszabb esetben kontraproduktív: mit is lát-hall a nézõ? Egy dúsgazdag zsidó családot, élén Robert bácsit, a nagypolgárt és életmûvészt (õ a halott prof.öccse azaz Máté Gábor), aki csak mondja és mondja és fröcsögi és átkozza...lásd följebb. Kell-e ennél magasabb labda a széljobbnak? Nem folytatom, aki nem érti, járjon utána...nem kell messzire menni.

Összes hozzászólás

Értékelés:

Bemutató időpontja:

Stáblista

Szereplők

Alkotók

Hozzászólások

Értékelés:

Címlapon

Legolvasottabb cikkeink

PORT.hu a Facebookon

Heldenplatz

Értékelés:

Bemutató időpontja:

Stáblista

Szereplők

Alkotók

Kapcsolódó cikkek

Áthallások

A mi terünk is

Hozzászólások

Értékelés:

Címlapon

Legolvasottabb cikkeink

PORT.hu a Facebookon