A Petőfi Irodalmi Múzeum 2021. december 20-án megvásárolta Tandori Dezső (1938-2019) és felesége, Tandori Ágnes...
Hozzászólások
zampano
2019 febr. 15. - 17:56:41
"Még nyílnak a völgyben a kerti virágok"
"Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent"
"Kertem nárcisokkal végig űltetéd; Csörgő patakokkal fáim éltetéd."
"Húsz esztendőm hatalom, húsz esztendőm eladom."
stb.
Minden nagy költő után marad néhány sor, ami megmarad a kollektív emlékezetben. Tandorinak van egyáltalán ilyen sora?
《Születésnapja után két nappal hívott és (utolsó versei egyikét ekként) diktálta le:
„Az utolsó számjegy után: nyolcvanel éves vagyok.” Visszakérdeztem és pontosított: „nem nyolcvanegy, nyolcvanel – egybeírva – éves vagyok. Vagyis nem leszek már nyolcvanegy? érted!”, és nevetett. Ez csak a játék, mondtam, megint nevetett, és elköszönt.》
A. Horváth András
Óbudai Anziksz
Nat Roid néven se füle, se farka krimiket is próbált írni. Erősen túlértékelt alakja volt a magyar irodalomnak. Hasonló jelenség, mint Hegedűs Géza. Hatalmas műveltség, csekély alkotóerő. Mindketten pályát tévesztettek.
Elindulunk most szelíd tájakon,
Nem is akarunk másfélékhez érni.
Rímhelyzet jön: megnyugtató a régi,
Mindig megújítható alkalom.
Hová is tartunk; kell-e mondanom.
Egy zökkenő már volt: egy átkelési
Helyen; ilyen: két versszak közt a résnyi
Fehér folyó — máris mutathatom.
Megyünk, szelíd barátaink, Te és én,
Velünk-támadt útjelekre ügyelve
Megyünk : örökmedvéink, Te meg én.
Hogy eddig hol voltunk? Az elején!
Most itt bóklászunk erre-valamerre.
S a végén hol ... ? A végén hol! A végén.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások