Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Téma: Heldenplatz

Spoiler
7/10
Kocsegar 2015 márc. 22. - 15:45:58 7/10
(12/12)
Igen, ez tényleg így van, amit a Nemzetivel kapcsolatban írtál.
Válasz
6/10
Edmond Dantes 2015 márc. 21. - 15:38:49 6/10
(11/12)
off
A mi Nemzetinket 2008-13 között valóban szétfröcsögte a politika egyik oldala. A közönség pedig, fõleg 2010-tõl, tódult az elõadásokra. 2013 óta viszont nagy a csönd arrafelé: nagy és beszédes csönd...avagy József Attila után szabadon: HALLGAT a felszín, hallgat a mély (is).

on
Bernhard jó szándékát nem vonnám kétségbe, az eredmény azonban valóban vitatható: te dekonstruktívként írod le, én kontraproduktívnak gondolom/gyanítom. Másrészt muszáj (volt) tükröt tartania Ausztria elé és ezt õ így tette, tudtommal más mûveiben is: szubjektíven, végletesen, szélsõségesen, megalkuvás nélkül. Õ és írói stílusa, ábrázolásmódja ilyen (volt). Egy évvel élte túl Heldenplatzát.
Válasz
7/10
Kocsegar 2015 márc. 20. - 22:32:17 7/10 Előzmény Edmond Dantes
(10/12)
Úgy értve dekonstruktív, hogy mindent kíméletlen kritikának, "fröcsögõ" szidalmazásnak vet alá, a kultúra minden szentélyét, színházakat (a bécsi Burgtheater fennállásának 100. évfordulójára készült, ami csak "fokozza" a hatást, olyan, mintha mondjuk a Nemzeti Színházzal tette volna meg egy rendezõ ugyanezt), egyetemeket, újságokat, az egész osztrák népet, minden "fennkölt" eszmét (haza, nemzet, család) és közben volt egy olyan érzésem, hogy direkt az arcunkba vágja, hogy tessék, nesze nektek egy igenis ellenszenves, korlátolt, elõítéletes zsidó család, mert akár ilyen is van, miért ne lenne...

Lebont, szétver mindent, mert az egész kis osztrák univerzum a heldenplatzra épül és a családon belül is végül kiközösítik azt, aki kényszerûségbõl próbálna ezzel szembenézni.
Válasz
6/10
Edmond Dantes 2015 márc. 18. - 11:31:29 6/10
(9/12)
Ezt a szót nem nagyon ismerem-használom, én lejjebb kontraproduktívot írtam. Amit a szerzõrõl olvastam, annak alapján nem gondolnám h szándékosan de(kon)struktív akart volna lenni, legtöbb mûve ilyen, részletesebben ld itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Thomas_Bernhard
Kontraproduktív viszont lehet = esetlegesen jó/jobbító szándékkal megírt mû "visszafelé sül el" = a szándékolttal ellentétes hatást vált ki...azaz kontraproduktív.

De ma már ebben sem vagyok biztos: amióta láttam (2012), a "helyzet csak fokozódik", Bernhard és darabja NÉLKÜL IS :(
Válasz
7/10
Kocsegar 2015 márc. 17. - 21:51:04 7/10
(8/12)
Szerintem ez egy olyan szinten dekonstruktív darab, hogy a fõszereplõ családot szándékoltan ellenszenvesen ábrázolja benne a szerzõ.
Válasz
7/10
Kocsegar 2015 márc. 16. - 21:36:22 7/10 Előzmény Edmond Dantes
(7/12)
Nekem tetszett az elsõ felvonás, tele volt feszültséggel, pont a Zittelnén lehetett a leginkább érezni az érzelmi megrendülést, ambivalenciát, vibrálást. Nagyon tetszett a díszlet, hogy a Heldenplatz ott van mindenütt, az ebédlõben, a nagyrabecsült döblingi temetõben, a lelkekben/fejekben úgy, hogy nem is veszik észre, nem akarják tudomásul venni. Olyan, mintha a tömeg heldenplatzi ujjongása lenne a dolgok origója, onnan romlott el volna minden végérvényesen... Az, hogy éppen zsidó nagypolgári család a fõszereplõ, úgy mûködik, mint egy nagyító, fókuszt ad, a nácizmus újraéledése csak tünete annak a mocsárnak, amelyet az õ sokszor nagyon is kispolgári, elõítéletes, kicsinyes gondolkodásuk is jellemez... az ismétléseknek is a mocsári lehúzásban van szerepe hátha sikerül felidegesítenie az eltompult nézõt. Katarzist nem jelentett nekem, mivel egy ilyen darabra nem lehet "ráhangolódni", nem az én mûfajom, néha untam.
Válasz
9/10
azem 2015 jan. 08. - 01:26:00 9/10
(6/12)
Nagyon súlyos elõadás.

Az elsõ felvonást sem éreztem unalmasnak, Zittelné minden egyes mondata érdekelt és kiválóan felépítette a második felvonást, aminek minden mondata ütött. Máté Gábor Schuster professzora anélkül, hogy pátoszosan, vagy hatásvadász módon dörögne felénk. Bár ebben nyilván segítségére volt a Kamra, hogy közel helyezkedett a nézõkhöz. Ahogy derûsen, cinikusan monologizál, azzal elviszi az elõadást a hátán. Nálam Máté Gábor miatt kilences.
Válasz
6/10
surviver 2014 nov. 11. - 23:22:52 6/10
(5/12)
Az elsõ felvonás 40 percét 5 percben össze lehetne sûríteni, borzalmasan unalmas.

A 2. és 3. felvonás jó poénokkal teli.
Válasz
Agata053 2013 febr. 02. - 23:04:23 Előzmény Edmond Dantes
(4/12)
A darab sajnos nem jó. Egy végtelenül didaktikus monológfüzér. Mantrák egymásutánja. ugyanazt többször, ugyanazt többször. A vége meg egyenesen katasztrofális. Az özvegy lefejeli az asztalt. Ennél banálisabb, otrombább megoldást ki sem lehetett találni. Sajnálom a színészeket, mert õk teszik nézhetõvé a nézhetetlent. Kiválóan játszanak.
Válasz
6/10
Edmond Dantes 2012 dec. 09. - 14:02:00 6/10
(3/12)
Sajnos nem jó színdarab. Rossz színdarab. Sõt, mondhatnánk, nem is színdarab. A rövid elsõ felvonás a házvezetõnõ magánszáma, amiben (az õ szemszögébõl) megismerteti a nézõt a halott professzorral, a családdal, a család múltjával, jelenével, várható jövõjével, költözés stb. Dramaturgiailag legalábbis vitatható egy komplett felvonásnyi házvezetõnõ-monológ létjogosultsága, ám legyen. Szirtes Ági jó. A második felvonás (nõvér)párjelenete után, melyben Pelsõczy Réka azért "megvillan", a darab gyakorlatilag a halott prof. testvéröccsének - valójában a szerzõ alakja elevenedik meg személyében - újabb szünettel megszakított, így gyakorlatilag két felvonásnyi terjedelmû szó-, és szitokáradata Ausztriától, leszedve a keresztvizet mindenrõl és mindenkirõl, ami ott él és mozog vagy nem mozog csak van: elõször a két nõvér-unokahúg, majd a 2.szünet után a teljes szereplõgárda -családtagok, barátok- elõtt.Máté Gábor jó, érzi és érezteti, hogy "rosszból is megárt a sok" és idõvel szerintem (és tán a rendezõ óhaja szerint?) szinte idézõjelbe téve, karikírozva alakítja szerepét.
Marad számomra a nagy kérdés: jobbító-feltáró szándékkal írta-e meg e mûvét a szerzõ avagy mûve csupán fekete kibeszélõ-show? Akár így, akár úgy, a végeredmény jó esetben felemás..., rosszabb esetben kontraproduktív: mit is lát-hall a nézõ? Egy dúsgazdag zsidó családot, élén Robert bácsit, a nagypolgárt és életmûvészt (õ a halott prof.öccse azaz Máté Gábor), aki csak mondja és mondja és fröcsögi és átkozza...lásd följebb. Kell-e ennél magasabb labda a széljobbnak? Nem folytatom, aki nem érti, járjon utána...nem kell messzire menni.
Válasz
elszabó 2012 okt. 28. - 19:42:00
(2/12)
A zsidó Josef Schuster professzor Bécsben, a Heldenplatzon található lakásukból kiugrva öngyilkos lett röviddel az Anschluss elõtt. Temetése és a halotti tor kapcsán hozzátartozói beszélgetnek róla és a korabeli osztrák állapotokról. Bár a nagy botrányt kavart darab 1988-ban az Anschluss 50. évfordulójára készült a célból, hogy a hivatalos történetírás szerint magát a nácizmus áldozataként számontartó ország nézzen szembe a nácizmust igenis tömegesen elfogadó korabeli valósággal, megdöbbentõ, mennyire hasonlít a helyzet a mai magyar viszonyokra, amikor a demokrácia eltiprását tömegek támogatják. A darab unalmasan indul, akár egy spanyol focimeccs, ahol csak tologatják a labdát, aztán a végén mesteri gólt lõ a rendezõ.
Válasz
8/10
FElepHánt 2012 okt. 18. - 12:38:09 8/10
(1/12)
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

HELDENPLATZ Bagossy László Katona Kamra
Végül is Thomas Bernhard monológokat írt színdarab formájában, láthattuk ezt a Színházcsináló-ban Sinkó Lászlóval, Kovács Lajos-tól a Ritter-ben. Ebben a darabban elõször két családtag, a szinte élettárs házvezetõnõ, majd az öngyilkos professzor lányának mondatfûzéreiben lubickolhatunk. Szirtes Ági vasalóval a kézben zúdítja emlékeit a szobalányra, Kiss Eszter annyira megkövült rémülettel néz a házigazdát elnyelõ mélybe, rettegünk, le ne ugorjon õ is. A metszõen érdes Pelsõczy Réka a lehetetlenül elidegenedett családi állapotokat szinte kéjes iróniával taglalja.
A szélesvásznú játékteret a bécsi Heldenplatz kolonnádja öleli félkörben, a díszlet /Antal Csaba/ késõbb vacsoraasztallá alakul. Bagossy László rendezése, nem tehet mást, csak a félelmetes textusra koncentrál, minden lehetõséget megad szólistái marathoni teljesítményéhez.
Thomas Bernhard szerepében, hiszen teljes egészében írói szócsõvé válik, Máté Gábor triumfál az okosan cinikus, keserûen is mosolygós testvér szerepében. A hisztérikusan gyalázkodó mondatokat bölcs rezignációval, izgalmas mimikával, páratlanul pontos értelmezéssel ömleszti ránk, a végtelen áradat egy pillanatig sem veszít gyilkos érdekességébõl. Nagy segítséget jelent, hogy a 70-es évek Ausztriájának szóló kegyetlen kritika, sajnos, szó szerint érvényes mocsokba süllyedõ országunk jelenére. Sõt! Mintha már lejjebb tartanánk... Grandiózus alakítás, a színészi mesterkéltség teljes hiányával, közvetlen természetessége, a bernhardi filippikákkal, védhetetlenül taglózza le a honi állapotokkal nem szívesen szembesülõ nézõt.
Kár, hogy második részben csupán ismétlõdnek a biblikus átkok, az egész vacsora-kép legfeljebb illusztris háttere Robert Schuszter filozófiaprofesszor szarkasztikus kirohanásainak, húzni kellett volna. A fokozás így elmarad, nincs felfutás a mindent betetõzõ heldenplatzi tömegricsajra. A csordanép üvöltése háromszor hangzik fel: egy is elég! Úgy is egyre erõsebben halljuk, utcán, teren, médiában.
Válasz