Jagos István Róbert két főszereplőre komponált kamaradarabja a világ talán legtöbbször megírt örök témáját, férfi és nő éteri magasságok és pokoli mélységek közé feszülő viszonyát tárja elénk - a férfi szemszögéből. A hat színre tagolt darab a szenvedéstörténet egy-egy stációját villantja fel: a Költő útját az újra megtalált, vagy csak a halálközelség delíriumában vizionált, szerelem, megváltás felé. A valódi elfogadás és befogadás felé. A Nő mindig változó - így komoly irodalmi hagyományt is megidéző - alakja több általánosan ismert szerepet, nőtípust megmutat: a gondoskodó, szerető, megértő kedvesen át a kíméletlen, hideg, közömbösig. A Költő önmagával és a Nővel folytatott vívódó dialógusainak intimitását tragikussá fokozza az egyéni szenvedéssel szemben hol közönyös, hol ellenséges külvilág érzéketlensége, elutasítása.
A darabban a csapat saját zenéi hallhatók, melyek igazán élvezhetővé teszik az előadást, amit elősegít a rá generált mozgás, ami még inkább kortárssá teszi a darabot.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások