Édes fiaim

Értékelés:

8 szavazatból

Szerinted?

Létezhet-e fájdalom, lelkiismeret-furdalás, mely egy életen keresztül elkíséri az embert? Bolond-e egy anya, ha nem tudja el fogadni édes fia halálát, melyet soha senki nem tudott bizonyítani?
A háborúban Joe Keller elveszítette Larry fiát, ám felesége ezt képtelen elfogadni. Három éve hazavárja a mindenki számára halottnak vélt fiút. Ugyan másik gyermeke, Chris becsületes ifjúvá vált, apja vállalkozásában dolgozik, otthon maradt a szülői házban, mégsem boldog a Keller család. Nem tudnak felejteni. Egy nap vendég érkezik a házba, Ann, Larry volt mennyasszonya, aki Chrissel új életet tervez. Ez hosszú idő óta kettőjük titka, s egyben gondja, miképpen jelentik be a frigyet, amit nem csupán a Keller család, hanem Ann fivére, George sem képes elfogadni. Ráadásul édesapjuk börtönben ül három esztendeje, Joe Keller hibájából. Hol lakozik hát az igazság? Hol lelheti meg a fiatal pár a boldogságát? Ki tudja már, hogy az amerikai kisvárosban ki az igazi bűnös, ki az ártatlan?
Miller alkotása olyan mély emberi, erkölcsi problémákat feszeget ebben a műben, mint a becsület, a szeretet hatalma, vagy a háború személyre szabott problematikája. A már-már krimibe forduló történet izgalmas estét ígér.

A(z) József Attila Színház előadása

Stáblista

Értékelés:

8 szavazatból

Szerinted?

Hozzászólások

9/10

Johann 2013 nov. 03. - 20:08:14 9/10 Előzmény Mandzsi

Érdekes, nekem egyáltalán nem volt ilyen rossz véleményem az elsõ felvonásról, amikor néhány hónapja láttam ezt az elõadást. Az igaz, hogy - finoman fogalmazva - csendesebb mederben csordogálnak az események akkor még, de ez szerintem fõleg a második felvonáshoz képest ilyen kontrasztos. Nekem talán azért tetszett az elsõ felvonás is (s volt kellemes csalódás maga a darab is), mert egy amerikai szerzõtõl egyáltalán nem vártam, hogy ilyen mély, egyetemes kultúrtörténeti utalásokkal él, s ez a téma számomra mindig különösen izgalmas. A faültetés egy-egy gyermek születésekor s utána fa és ember szimbolikus együvé tartozása pl. nekünk meglepõen ismerõs lehet a magyar néprajzból is. Ez a motívum, ennek a kibontása, hangsúlyozása egészen közel hozza a mûvet a mi kultúránkhoz.
Magáról az elõadásról: a színészek valóban kifogástalanul hozzák az egyes karaktereket, Viczián Ottó meg egészen... mi is a jó szó? Durva pokoljárás lehet minden egyes elõadás, de talán nem is csak neki. A meghajlásnál látszott rajtuk (emlékszem, Huszti Péteren is), mekkora súlya van ennek a darabnak. Még jócskán a hatása alatt voltak. (Úgy hallottam, egy darabig nem is voltak képesek eljátszani - Piros Ildikó és Huszti Péter mégiscsak férj és feleség a való életben is, nekik tehát különösen nehéz lehet átélni ezt a történetet a színpadon.)
A rendezés is tetszett. Igényes színpadra állításnak tûnt, ahol a rendezõ nem tolakszik a szerzõ elé, megmarad az õ mondandójának szakavatott tolmácsolójának. Összességében: csak ajánlani tudom a darabot - de nem könnyed esti kikapcsolódásra vágyóknak. Utána nemigen lehet megspórolni egy komoly beszélgetést, vagy legalább a kérdések önálló továbbgondolását, s - amennyire lehet - megválaszolását.

Válasz

7/10

Sziasztok!

Az elsõ 15-20 percben csak a szünetet vártam. Azért, hogy (életemben elõször) hazamenjek a darab felénél....aztán rábeszélt a knõm, hogy nézzük azét mégis végig. Nem ismertem eddig a történetet, így tényleg nagyon mélyen odavágott a 2. felvonás és a végén úgy jöttem el, hogy nem volt kár maradni.

Talán egy hosszabb egyfelvonásost kellett volna csinálni vagy nem is tudom....de így megértem, hogy a fél nézõtér üresen tátongott, holott a színészekben is és a darabban is benne van/lenne a lehetõség az igazán nagy durranásra.

Már nagyon várom a február 9-ei premiert!

Értékelés:

Bemutató időpontja:

Stáblista

Szereplők

Alkotók

Hozzászólások

Értékelés:

Címlapon

Legolvasottabb cikkeink

PORT.hu a Facebookon