A német romantika tragikus sorsú, ma európaszerte és nálunk is reneszánszát élő költőjének ez a komédiája volt az egyetlen darabja, amelynek előadását életében megérhette - Goethe vitte színre Weimarban, saját rendezésében.
A történet egy németalföldi faluban játszódik. Egy parasztasszony panaszt emel Ádám bírónál Éva lányának jövendőbelije, Ruprecht ellen, mert az eltörte régi, becses, nemzedékről nemzedékre öröklött korsóját. A tárgyalás során, melyet Ádám bírónak kell lefolytatnia, lassacskán kiderül, hogy nem Ruprecht volt a tettes, hanem maga a bíró, aki éjszaka belopózott Éva szobájába, s azzal a fenyegetéssel akarta magáévá tenni a lányt, hogy ha nem áll kötélnek, Ruprechtet a gyarmatokra küldeti katonának. Mesteri az a beállítás, ahonyan a kutyaszorítóba jutott Ádám egyfelől a vádlott szerepét kénytelen eljátszani egy személyben, s végül, minden mesterkedése ellenére, saját horgán akad fenn. A tárgyalás menetének felépítése, amelynek során az események logikája fokozatosan leplez le egyre többet az igazságból, és szinte minden elhangzott mondat új és váratlan fordulatot hoz, a komédiaírás legkimagaslóbb teljesítményei közé tartozik. A jobbnál jobb alakok hamisítatlan falusi atmoszférát teremtenek. A szereplőkből árad az eleven élet: minden szavuk és gesztusuk élő és hiteles: megformálásuk csupa plasztikus, erőteljes realizmus. A legtöbb gonddal megrajzolt figura az alapjában véve ostoba és primitív, de minden hájjal megkent erőszakos és képmutató falusi bíró: de kitűnő egyénítő érzékkel, sok színnel és egészséges humorral jellemzett alakok a többiek is: a bőbeszédű, kardos Márta asszony, a kicsit suta, de talpig becsületes Ruprecht, és a szerelmes, de azért felvágott nyelvű Éva. A darab íze-zamata másfél évszázad távolságában is friss, élvezetes és szórakoztató.

A(z) Katona József Színház előadása